A hetedik epizódban végre újra előkerül az első rész óta nem látott Selah Strong, bár sajat ex-rabszolgája sem ismer rá elsőként. Simcoe visszatér Setauketbe, rögtön bele is kezd a szarkeverésbe, és még Abe-bel is párbajozik. (Nem is lenne igazi a sorozat egy jó kis párbaj nélkül!)
Ha van bármiféle valóban irritáló, visszatérő hibája eddig a sorozatnak, akkor az a mód az, ahogyan egyáltalán nem segítenek a nézőnek azonosítani a karaktereket. Itt van például George Washington esete. Persze, lehet mondani, hogy aki ezt a sorozatot nézi (és eljutott a hatodik részig), valószínűleg érdeklődik a történelmi fikció iránt, és valószínűleg, akár éppenséggel nem amerikaiként is vannak előismeretei más fikcióból, hogy milyen, úgymond állandó eposzi kellékekkel szokták ábrázolni a híres államférfit.
Viszont soha ne feledjük, mindig van egy első alkalom, amikor elkezdünk az adott korszakkal és a valós történelmi személyek alapján megalkotott karakterekkel ismerkedni.
Szóval Washington kapcsán elvi, elméleti problémáim vannak az ő bemutatásával, míg a Rogers alakulatához csatlakozó fekete fickó esetében nagyon is gyakorlati gondban vagyok, mert biztosra veszem, hogy eddig nem volt nevesítve a karakter, így meg kifejezetten nehéz írni róla.
Már csak azért is, mert a 7. epizód nyitójelenetében rögtön vele és Rogersszel találkozunk, ahogyan megérkezünk a már említett börtönhajóra. Fontos információ birtokába jutunk: Ben bátyja, aki már lázas betegen érkezett ide, sajnos meghalt. Rogers viszont nem elégszik meg ennyivel, szeretne az egykori Samuel cellatársával, vagy azzal, akivel a legközelebbi viszonyban volt, elbeszélgetni. És tadám, hát nem Selah Strongot vezetik elő?
Sejtettem én, hogy ez a cuki figura nem egy epizódos. Igaz, így hosszú szakállal van benne valami Jason Momoás. De tényleg csak kicsit, hiszen egy rendkívül vézna, pálcikára fogyott figura, akit elvileg nem szabadna még nekünk sem megismerni, mert egykori rabszolgája sem ismeri fel. Ő is csak akkor kapja fel a fejét, mikor a rab megemlíti, hogy szintén Setauketből való.
Caleb jól ráijeszt Abe-re, ahogy kényelmesen hintázik az ágy melletti hintaszékben, míg a házigazda épp ébredezik. Caleb bemutatja a kódszámokkal ellátott névjegyzéket. Abe-nek nem tetszik a Culpepper név. Botcsinálta szuperkémünk egyébként azért nem szolgál új hírekkel, mert nehéz neki bejutnia a városba úgy, hogy ne legyen gyanús.
A templomban önkormányzati fogadóóra van, Anna azért áll sorba, hogy férje szabadon bocsátását kérje. Nem lehet, mert állítólag kering valahol egy papír, amin állítólag Selah neve is szerepel, mint egy helyi kerületi patrióta küldöttgyűlés egy tagja.
Ha esetleg nem lett volna egyértelmű a nyitó jelenetben, most tudatosítják (köszönjük), hogy Selah az a megtört fogoly, Rogers felveti előtte a lehetőséget, hogy hazamenjen. Ugyanitt egy füst alatt kiderül az is, hogy a fekete férfit Jordannek hívják.
Nem nehéz kitalálni, hogy a három elindított történetszál valahol össze fog kapcsolódni. Mindenesetre Abe kéri Annát (aki eladta a fogadót és most alkalmazottként dolgozik az új tulajnál, De Jonghnál), hogy menjen vele New Yorkba, mikor eladja a Strong terményeket. Játssza el, hogy ő a felesége. Pont ekkor van a fogadóban szegény Mr. Baker is, aki Abigail ajándékát hozza Cicerónak, egy sapkát, benne egy üzenettel: Simcoe él és hétfőn érkezik vissza Setauketbe.
Abe felhúzza magát, hogy hülyének lett nézve.
A még bicegő Simcoe (mint később kiderül, egy nappal korábban érkezett) azonnal a fogadóba menne, de Mr. Baker (minden kínos helyzethez őt küldik?) jön, hogy az őrnagy látni szeretné. Simcoe rögtön a tárgyra tér, hogy szerinte van itt egy összeesküvés a városkában, felemlegeti Ben és Caleb vezetéknevét is. A naív idealista Hewlett nem engedélye semmi barbárságot, mert civilizáltság, meg ilyesmi, Simcoe meg csak forgatja a szemeit, majd lelép.
Az epizód címe lehetne “Mr. Baker és a kínos helyzetek” is, mert Mary épp hazaugrik, Nagy Mamlasz pedig az Anna által hozott étkészlet egyik darabjával kanalazza a levest. Amilyen esetlen, elmondja Mary-nek, hogy mit látott a minap este. Mary este kéri apósát, hogy érjék el, hogy Selah-t kiengedjék. Mert akkor Anna vele lesz és nem Abe-bel. Érdekes egyébként, ahogy Woodhull apuka még a fia érzelmi életét is jobban akarja tudni, szerinte csak gyerekes rajongás volt, amit Abe érzett Anna iránt, mielőtt teljesítette a kötelességét.
Azt hiszem, Simcoe is kiszedte Mr. Bakerből, amit látott, mert éjjel néhány másik katonával nekimegy Abe-nek. Vicces, hogy Abe Simcoe megölését tervezgette, mert a valóság ugye nagyon másmilyen lenne. Pillanatok alatt földre kerül a fiú (eddig melyik részben nem?) és csak Mr Baker érkezése menti meg (végre jókor, jó helyen). Simcoe azért támadja meg amúgy Abe-et, mert ő úgy forgatja magában a karácsonykor történteket, hogy Abe rámászott Annára, az ő imádott Annájára, akinek ezzel a rugdosással védi az erényét. Eléggé ellentmondásos figura így a lovagiasságával és a vérszomjasságával.
Másnap az őrnagy előtt folytatódik a sztori. Simcoe szerint Abe bántalmazta Anna erényét. Mr. Baker szerint konszenzuális volt. Hewlett és Woodhull senior is kapkodja a fejét. Az egyik naivitásában, a másik dühében. Simcoe bocsánatot kérne, de Abe nem fogadja el. Elrohanna, de Simcoe utánamegy, és párbajra hívja. Erre kezet fognak, amiről a távoli szemlélők azt hiszik, hogy megtörtént a bocsánatkérés elfogadása.
Micsoda? Lassa vége az epizódnak és még csak most találkozik Simcoe Annával? Durva kamerabeállítás, ahogyan Anna épp valaki hányását törli fel és Simcoe megáll mellette, mi pedig mindezt a hányás szemszögéből (Anna fejénél mélyebbi szögből) láthatjuk. Anna próbál színjátékoskodni, hogy mindent elvesztett, de az erénye az még megvan és hasonlók, Simcoe pedig, az ösztönös szarkeverő elárulja, hogy holnap hajnalban párbajban áll majd ki azért az erényért.
Szerintem halálosan tutira meg van győződve arról, hogy ő itt most a gáláns lovag.
Mivel Anna nem találja otthon Abe-et, kénytelen az apához fordulni, aki elmondja, hogy Selah-t fel fogják menteni. Csakhogy Anna nem ezért jött. Vajon odaérek időben a párbaj helyszínére? Olyan izgatott vagyok. (Ja, nem.) Mindenesetre a felek készen állnak (tényleg ennyire gazdaságosan kell bánni a szereplőkkel, hogy már megint Mr. Baker van itt, most épp párbajsegédi feladatkörben?) Abe lőhet először. Csúnyán mellé, mert Simcoe egy kacsintással megzavarja. Milyen jó, hogy a százados mond egy kis monológot, mert így megérkezhetnek Annáék, aki lelkére (van neki!) beszél Simcoe-nak. Ő pedig szándékosan félrelő.
Most Abe-en a sor, hogy makacskodjon, hogy nem, ez így nem jó, csinaljunk még egy kört. Az apjának sikerül lebeszélnie róla. Végül aztán Abe és Anna együtt indul New Yorkba, de igencsak civakodó kedvükben vannak.
Közben Washington táborába befut a hír egy újabb fogolycseréről és a foglyok neveiről. Ben, aki szorgalmas jófiú módjára – rendes gyerekek ezek mindannyian, na – csinálja a Sackett által adott házi feladatot (tanulja a kémtudományi módszertant) és Caleb majd kiugranak a bőrükből, amikor ott látják Samuel nevét.
Csak Caleb megy érte, Bennek sok a házija.
Mi pedig sejthetjük, hogy valami ravaszság van a dologban, mert hiszen az epizód elején még úgy volt, hogy Samuel halott, ráadásul látjuk Rogerst, az indián haverját és Jordant is valahova lopakodni.