Egy olvasó naplója

Egy hagyományos irodalmár blogja a digitális korban

18. századNézőnapló

A tévétörténet legtoxikusabb apája (Nézőnapló: Washington’s Spies S03E01

A tévétörténet legtoxikusabb apája (Nézőnapló: Washington’s Spies S03E01

A harmadik évad első epizódjával vagjunk bele a sorozat második felébe.

Kivégzésre készülünk. Esik az eső, Szőke Főhős gondterhelten néz maga elé, szóval valami gebasz lesz (Trónok harca utánérzés, ott szoktak valahogyan az esőben végrehajtott kivégzések bajosak lenni, vagy  legalábbis túlontúl  drámaiak).  Az ellenszenves szépfiú meg a múlt évad végén lebuktatott testőr lesz a két kivégzendő.

Vissza is tekintünk, mikor megpróbálnak kiszedni infót a két emberből, de úgy tűnik, hogy nem sikerült megtudni, hogy ki is van még beszervezve. Megy némi egyezkedés arról, hogy akasztás vagy dicsőbb halál, úgy tűnik az ellenszenves szépfiú meg van győződve, hogy nem fogják őket akasztani, mert majd fogolycsere lesz Culperért.  Na itt dühödik be (néha vissza-visszavágunk a kivégzésre, szóval oda-vissza vágás van, ami mindig nagyon ügyesen van ebben a sorozatban megoldva) nem csak Ben, de a Nagyfőnök is, aki úgy sejti, hogy Hickely valószínűkleg véletlenül hallotta meg a nevet. Fel is ajanlják nekik, ha tudják Culper igazi nevét, aki először modja, az megmenekülhet. Naná, hogy ezt nem tudják. Szóval akasztás lesz.

Hú, mondtam én, hogy ebből baj lesz majd, azért is a vészjósló eső. A hóhér türelmetlen, ráadásul rosszul végzi a dolgát, mert az erős lökéskor leszakad az őrmester feje 1 , a szépfiú meg hosszú másodpercekig szenved, mígnem Washington bólint, hogy tessék szíven lőni. Némi bunyó a hóhér és a pap között, előbbiről így derül ki, hogy Caleb volt azt. 

Főcím.

Whitehallban a két nő aggódik, hol a fenében van Abe. Nagypapa persze sunyi és kicsi Thomastól akarja kitudakolni. Na, az utolsó pillanatban mielőtt túlcsordulna a feaszültség, megérekzik Abe, és persze nem ugyanazt mondja, amit Mary, szóval gyanakvó Apuka felé magyarázkodni kell. Természetesen Apuka azért fogott gyanút, mert tudja, hogy nincsa helyén a pisztolya.

Abe nyakán meglátszik  kötél nyoma, amit Rogers szorított oda,  viszont mégsem beszél Marynek arról, hogy mi történt. Annyit elmond, hogy tényleg nem mond el valamit. Mert Mary látja, hogy valami nem stimmel a sztoriban.

Hé, ezek most szeretkeznek úgy igazából (nem kötelességtudatból) először?

Arnold és Shippen kisasszony kikocsikáznak, a férfi türelmetlen az esküvőt illetően, Peggy pedig ódzkodik belépni a házba, ami nem is olyan rég még André őrnagy szállashelye, s egyben kettejük szerelmi fészke volt.

Érkezik egy új karakter, nevezetes Joseph Reed, és vele egy komoly probléma, hogy Arnold saját tulajdonának tekinti a hadizsákmányt (nem meglepő, ha tudjuk, hogy belekóstolt a privatérkedesbe is), úgy gondolja, ez amúgy is jár neki, tekintve, hogy eddig a saját költségén harcolt, és nem térítettek meg neki itten még semmitsenem.  A jelenet arra is jó, hogy bemutassa, milyen hamar tör felszínre Arnold erőszakos természete.

New Yorkban Simcoe a legelbűvölőbb mosolyával kopogtat be Andréhoz. Akkor bizony valami szemétségen jár az agya. Akimbode után érdeklődik (aki tehát tényleg lelépett Kanadába). André, ha kelletlenekedve is – nincs jó kedve, meg hát nem is kedveli Simcoe-t -, de átadja a felsőbb üzenetet, hogy gratulálnak Simcoe-nak, hogy ilyen jól harcoló egységet képzett.

Majd megbízza, hogy ki kellene deríteni, ki az a Samuel Culper.

André szerint Talmadge-nak van egy embere, aki gyakorlatilag az ő orruk előtt végzi munkáját (gondolom, az már túl sok lett volna ebben a jelenetben, ha épp ott ügyködik Abigail a kávéscsészékkel, vagy ilyesmi). Amikor felveti annak lehetőségét, hogy esetleg egy bálnavadász a futár, látjuk Simcoe arcán, ahogy elkezdenek a fogaskerekek mozogni, és bedobja a közösbe az elképzelését, hogy a Culper név valószínűleg csak álnév.

Woodhulléknál megint feszkó van és megint a felszín alatt, mert a reggelinél ugye ott van az őrnagy is. Látkuk, ahogy abe kaját akar kicsempészni, nyilván Rogersnek, míg apuka azon méltatlankodik, hogy ma van Anyuka halálának napja, s ő családi eseményt tervezett.

Rogers persze nem tud olyan jelenetet produkálni, ahol ne azt mutatná, hogy ő az erősebb kutya. Sőt, ki is mondja, hogy számára Abe csupán egy csali. Rogers amúgy arra is rájön, hogy vannak itt más okok is, amiért Abe rendre  furcsa megoldásokhoz folyamodik.

Whitehallban megint az asszonyok ügyeskednek. Míg Anna lefoglalja az őrnagyot, addig Mary megpróbálja a kódtáblát használni.. Miven Annának improvizálnia kell, azt mondja, ő is visszaköltözne a régi házukba. Na, ez nem jól jött ki, mármint hogy Ànna számára kicsit kellenetlen lesz, hogy az őrnagy szerelemet vall. Sőt arra célozgat, hogy el is venné. Anna tényleg őszintén megilletődve nem tudja, hogy mi legyen. Sír magában a folyosón,  Hewlett pedig ezt inkább visszautastásnak tekint.

Abe-nek akad egy kis gondja a hulla kiásásával, de ezt már az első évad óta tudjuk, ahogyan azt is, hogy Rogers egy igaz vadon élő ember,, szóval kicsit más a viszonya az emberi testtel és múlandósággal, mint az úrigyerek Abe-nek.   És azt is tudja, hogy hamarosan nagyon nem fog friss hullának látszani a már most is egynapos test, úgyhogy a reggeliből hozott maradványokkal “lakomára invitálja” a természetet, a vadállatokat meg egyebeket, hogy roncsolják le úgy a testet, hogy ne tudják a halál idejét -mármint annak napját  – megállapítani.  Van egy kis feszkó kettejük között, és igaza van Rogersnek, hogy neki nincs vesztenivalója, Abe-nek meg csak vesztenivalója van

André rajtakapja Cicerót olvasás közben, de nem lesz mérges, sőt odaad a fiúnak egy levelet, tessék rajta gyakorolni, de ez pont Peggy eljegyzéséről szól, amiről tehát az őrnagy így értesűl. Kesőbb levelet ír, gratulál a kisasszonynak.

Peggy közben kihallgatja, hogy a polgárok apjával vitatkoznak  (aki nem akarna beleavatkozni még a leendő családi kapcsolat okás sem) azon, hogy kellene már tenni valamit tenni Anold ellen, hiszen a saját zsebét tömi a helyiek kárára. Amit Shippen apuci nem mer megtenni, azt megteszi Peggy egy névtelen feljelentéssel.u

Woodhull Apuka felesége sírjánál eldönti, hogy nincs még minden veszve, mert majd kicsi Thomast úgy neveli, ahogyan neki jó lesz.

Toxic. Toxik. Toxic.

Amíg Abe próbálja a levelet összefabrikálni, Rogers kiönti magából egész frusztrációját, hogy a komissziós tisztek mindig lenézték és a többi.

Hú, az a hulla elég csúnya. És máris jönnek a katonák is.

A villámló, dörgő időben Arnold megint hasznája kicsit menyasszonyát. Az a szófa nagyon kényelmetlen lehet (de nyilván akkor van érteleme minden ágyjelenetnek, ha nem öncélú, hanem a karakterhez tesz hozzá. Hogy  például Peggynek kényelmetlen lehet a szituáció, mert ez arra is utal, hogy Arnold amúgy mennyire nem törődik Peggy igényeivel, azzal, hogy neki mennyire esik jól vagy sem az aktus ,és hasonlók).

Most derül ki, hogy eljutott Reedhez a névtelen feljelentés.

Estére eljut Hewletthez “André” válasza, az őrnagy nem ilyesmire számított, s ezt Simcoe machinacióimak tudja be. Ekkor érkezik Woodhull apuka és kerek perec elmondja a tisztnek, hogy fiacskája a kontinentális sereg kémje.

Lábjegyzetek
  1. megint egy tőrténelmi nüansz, ügyesen beépítve a sorozatba: egy hóhér kétféleképp végezheti rosszul a dolát, ha túl lazán, vagy ha túl szorosan köti a kötelet, egyik esetben feleslegesen sokat szenved az elitélt, másik esetben meg egyszerűen leszakítja a kötél a fejet[]

Share this post