Gyakori alapszavak és kifejezések az Egy olvasó naplója blogon

Ha azt mondom, hogy a történelmi regény kutatója vagyok, az gyakran még irodalmár közegben sem szolgál útmutatásként, annyiféle módon értelmezhető a történetmesélő alkotások ezen jellegzetes formája. A definiálhatóság problémája egyébként az első olyan kérdéskör, amibe mindenki belebotlik, aki komolyabb szinten kezd ezzel a témával foglalkozni.

Kapcsolódó posztok: történelmi regény

Természetes sodródás (Závada Pál: Természetes fény)

Meggyőződésem, hogy összetett, több rétegű társadalmi folyamatokat és a hétköz­napi szóhasználatban „történelmi” jelző­vel ellátott kaotikus szituációkat leginkább egyéni sorsokat ábrázoló, a legközvetlenebb személyes kapcsolatokat előtérbe helyező regények révén lehet legkönnyebben a min­denkori jelen olvasóihoz közelebb…

Pethő Anita könyvkritikája Kőrösi Zoltán Szívlekvár című regényéről

Szívtúladagolás (Kőrösi Zoltán: Szívlekvár)

Kőrösi Zoltán Szívlekvár című regénye kétarcúságával nehéz helyzet elé állítja a kritikust. Mágikus realista keretek közé illeszteni a 20. század középső harmadának regényszerű felidézését, s ezáltal egyszerre tenni ingataggá és egyben felszabadulttá az értelmezési kereteket…

Pethő Anita könyvkritikája Nagy Gergely Simon és Simon című kötetéről

Életképek Simonország történelméből (Nagy Gergely: Simon és Simon)

Ment-e a világ előbbre az elmúlt bő egy évszázadban? Igaza volt-e azoknak a nemzedékeknek, melyek úgy fogták fel: nekünk most ugyan rossz, de életünk célja, hogy a gyerekeinknek már jobb legyen? Vagy ugyanazokat a köröket…

 

Véleményem szerint ez az a jellegzetes dilemma, amelyet érdemes messzire elkerülni, mert ha belegabalyodunk, rengeteg energiát pazarolhatunk rá -talán mondanom sem kell, hogy –  feleslegesen. Ráadásul megvan a veszélye annak, hogy  a definiálási kényszer alatt nyomorogva túlságosan szűk szellemi térbe zárjuk be  magunkat. Jobb tehát, ha olyan módon próbáljuk meghatározni, mire is irányul érdeklődésünk, mely lehetőséget ad újabb és újabb ajtócskák nyitogatására. 

Az Egy olvasó naplója blogon gyakran előforduló szófordulatok között már csak ezért is gyakran felbukkan a múltreprezentáció fikciós formái kifejezés, vagy éppenséggel ennek különféle variációi. Nem nehéz kibontani a lényegét: az az jelenség érdekel, ahogyan valós törtènelmi szituációk fikciós alkotások rèszeivé válnak. Számomra mindig a fikció felé billen a mérleg. Gyakorlatilag ha történeti munkákat olvasok bizonyos történelmi helyzetekről, akkor is azok a mozzanatok keltik fel igazán az érdeklődésemet, melyekben olyan szintű drámai sűrítést tapasztalok, hogy azon nyomban úgy érzem, de jó lenne mindezt színdarabban vagy forgatókönyvben kibontani. (Nem titkolom, dolgozom is paár ilyen ötleten, és aki jól figyel a blog böngészése közben, rájöhet, kik azok a történelmi személyek, illetve melyek azok a történelmi pillanatok, amelyekhez ezeknek az ötleteknek köze lehet.) És hát ez a  másik dolog: a múlt megjelenítésenek különböző fikciós formáiba beletartozik a film, a színház, a tévésorozatok, de bizony még extrém módon a történelmi témákat feldolgozó számítógépes játékok is. 

Aztán vannak még itt olyan a múltfeldolgozáshoz és -reprezentációhoz szorosan kapcsolódó kulcskifejezések, mint a kulturális emlékezet vagy az emlékezethelyek fogalma. Ezzel a két kategóriával persze már túlléptünk a fikciós történetmesélés (irodalom film, színház, tv, stb) elsődleges területén, hiszen itt már belekóstolunk a közösségi identitásképzèsről ès önreprezentációról szóló elméletekbe, amelyek azonban – és itt kanyarodunk vissza a fikciós kreatív alkotásokhoz – megjelennek regényekben es filmekben (st.) is.

Kapcsolódó témakör: kulturalis emlékezet

Névsorolvasás a panoptikumban (Spiró György: Diavolina)

Spiró György generációs regényt írt. Diavolina című könyve ugyanis nagy valószínűséggel más jelentéseket hordoz magában egy olyan olvasó számára, aki több évtizedet is leélt azon a Magyarországon, ahol az iskolában oroszt kellett tanulni, a köztereket…

Harmadik generációs múlfeldolgozàs , emlékezetpolitika, az emlékezés és múltfeldolgozás erkölcsi imperatívusza. Kortars francia irodalom Pethő Anita kritika

Az emlékezés becsülete (Jean Rouaud: A becsület mezején)

“Soha nem hallgattuk meg eléggé figyelmesen azokat, akik húszévesen öregemberek lettek, pedig tanúvallomásuk lehetővé tenné, hogy feltárjuk a borzalom útjait” – kevés ennél fontosabb felismerésre jut az elbeszélő Jean Rouaud regényében, talán csak a címben…

Pethő Anita hagyományos irodalmár egy olvasó naplója blog

“a múlt mesterséges hallucinációja” (tanulmányrészlet 3. rész)

” a múlt mesterséges hallucinációja” “A lieux de mémoire-ok kora az a pontos pillanat, amikor az emlékezet személyességében megélt hatalmas tőke eltűnik, hogy majd csak a rekonstruálható történelem tekintetében éljen tovább” – jegyzi meg Pierre…

Hogy a múltfeldolgozás fikciós módjának van egy morális vetülete, azt úgy hiszem, itt Ká-Európában nem nagyon kell magyaráznom. Maga a múltfeldolgozás kifejezés is már komoly erkölcsi többletjelentéssel töltődött az előző évtizedekben, ahogyan az emlékezés kötelesége is erkölcsi imperatívusszá nőtte ki magát. Az egyén felelőssége az olyan extrém helyzetekben, amelyet  később,az utókor “történelmi eseményként” szokott emlegetni, fikciós szempontból is mindig fontos és izgalmas vetülete az adott törtènet mondanivalójának. Melyek azok az apró  privát döntések, amelyek közvetve vagy közvetlenül hozzájárulnak ahhoz, amit  A Nagybetűs Történelemnek szoktunk nevezni.

Kapcsolódó témakör: egyén és történelem
A háború mint morális katasztrófa bonyolultságáról szól Monika Hesse nagy kamaszoknak/fiatal felnőtteknek szóló történelmi regénye

A háború színárnyalatai (Monica Hesse: A kék kabátos lány)

Monica Hesse A kék kabátos lány című regénye 1943-ban, a németek által megszállt Hollandiában, egészen pontosan Amszterdamban játszódik, és rendkívül érzékenyen, a maga összetettségében képes ábrázolni, mit jelent egy ilyen helyzetben élni, és mit lehet…

Az emlékezés kötelessége, a segítésnyújtás felelőssége, az egyéni szerepvállalás fontossága a Nagybetűs Történelem viharában

A segítségnyújtás felelőssége (Luca Cognolato-Silvia del Francia: A láthatatlan hős)

A művészeket és a műalkotásokkal elméleti szinten foglalkozó szakembereket egyaránt évtizedek óta foglalkoztatja a Holokauszt ábrázolásának lehetősége, hogyan is ragadható meg a lehető legpontosabban és legérzékletesebben az események abszurd, döbbenetes, felfoghatatlan mivolta. Értelemszerűen az ebből…

Az egyén felelősége a történelemben. Pethő Anita kritikája Bartis Attila A vége című regényéről?

#kádárahibás (Bartis Attila: A vége)

Másfél évtizedet volt kénytelen várni mind a szűk szakmai, mind a szélesebb olvasóközönség, hogy a nagysikerű A nyugalom után egy újabb Bartis-regényt vehessen kézbe. A 2015 őszén megjelent A vége címet viselő könyvet ráadásul terjedelme…

Pethő Anita kritikája Nádas Péter Az élet sója című kötetéről.

Példázat a felnőtté vált városkáról (Nádas Péter: Az élet sója)

Nádas Péter Az élet sója című kötete egy éven át írt, havi rendszerességgel közölt tárcák gyűjteménye. Témájuk révén már első megjelenési formájukban is szoros egységet képeztek, könyvbe rendezetten, egy lendületből olvasva azonban még inkább kirajzolódik…

Pethő Anita könyvkritikája Nagy Gergely Simon és Simon című kötetéről

Életképek Simonország történelméből (Nagy Gergely: Simon és Simon)

Ment-e a világ előbbre az elmúlt bő egy évszázadban? Igaza volt-e azoknak a nemzedékeknek, melyek úgy fogták fel: nekünk most ugyan rossz, de életünk célja, hogy a gyerekeinknek már jobb legyen? Vagy ugyanazokat a köröket…

Apropó,  A Nagybetűs Történelem, az Egy olvasó naplója blogon kiemelt szerepet kap egy történelmi korszak, “a hosszú 18. század”, melynek ahány történész, annyi értelmezési lehetősége van. Én ugyan végzettségem alapján nem vagyok történész, de nekem is megvan a saját meghatarozasom, amely némiképp a brit dominancia felé hajlik, mintsem a kontinentális európai folyamatokat venné alapul. Amikor én a hosszú 18. századról beszélek, akkor a Dicsőséges Forradalomtól (1688) Napóleon bukásáig (1815) tartó időszakot értem alatta. Ám mivel 1815 beleesik az 1811 és 1820 közötti, híres-hírhedt Regency korszakba, amely a történelmi fikciók egyik közkedvelt időszaka, így nem szoktam szoktam szigorúan venni az 1815-ös végdátumot.

A 18. század a “a fény évszázada”, a felvilágosodás kora, amellyel kapcsolatban azonban az utóbbi időben egyre kritikusabb hangvételű, a felvilágosodás szép eszméinek kudarcára a figyelmet felhívó  történelmi fikciós trend érzékelhető, így aztán mind a felvilágosodáskritika, mind a civilizációkritika kifejezések is felbukkanhatnak ez a blogon és a különböző “mellekleteiben” is.

Ezenkívül természetesen -2021-ben ezt talán nem is kellene magyarázni, mert az internet működésével kapcsolatban ennyi áltámosmalapműveltséggel illene minden internethasználónak rendelkeznie – praktikus okokból gyankran hasznalok olyan, a nevemet is tartalmazó szófordulatokat, mint például Pethő Anita ,a hagyományos irodalmár  vagy éppen Pethő Anita a történelmi regényről.