Abe narrál, mintha jelentést írna, közben azt látjuk, hogy belefeledkezik a kikötői hajók bámulásába, miközben a csomagját kellene egy katonának mutatnia. Vele van a Hewlett által mellérendelt Eastin tizedes (Nick Basta)  is, aki a Holy Groundon teendő látogatásról ábrándozik. Meg kicsit gyanakvó is Abe hirtelen támadt tanulási kedvével szemben. Felemlegetődik kettejük között Simcoe neve, így megvan az apropó, hogy megnézzük, mi történt azóta vele, hogy nem láthattuk.

Hát, épp Philadelphiában egy alagsori irodában körmöl és önti saját munkájára figyelmetlenségből a tintát. Hogy halmozódjanak a kellemetlenségei, az egyik kollégája hangosan, gúnyolódva felolvassa egyik Annához írott versét. 1 De lám, kappanhangú vörös tisztünk csomagot kap, benne egy étkéssel és egy levéllel, hogy haladéktalanul jelenjen meg André őrnagynál. Juhhé, akkor végre haverok lesznek? És közösen fognak színházat csinálni? (Ja, az New Yorkban volt, nem Phillyben, de egye fene.) 2

Nem, sajnos – vagy hát majd meglátjuk – továbbra is afelé tendál a sorozat, hogy André megveti Simcoe-t. De ez majd csak az epizód második felében derül ki, mikor találkoznak, és az őrnagy megbízza a másik tisztet Rogers embereinek vezetésével.

André egyébként Bejamin Franklin lakásán van elszállásolva, el is van ájulva attól, hogy a nagy géniusz találmányai veszik körül. Amikor az évad során először találkozunk vele, Clinton tábornokkal (Ralph Brown) beszélget arról, hogy Lee rossz befektetés volt, de ő már kinézett egy nagyobb halat, mert olyasvalakit kell beszervezniük, aki nem ellenfele a patrióta táboron belül Washingtonnak, hanem jóbarátja. Igen, úgy van,

André őrnagy már Benedict Arnoldra vetette vigyázó tekintetét.

Clinton hitetlenkedve néz rá, ugyan már, az lehetetlen. 3 De őrnagyunk elmagyarázza, hogy a saratogai győzelmet Arnold makacsságának köszönhetik a patrióták, ám Gates zsebelte be a dicsőséget, míg Arnold csak egy újabb sérülést kapott ajándékba. A hiúságán esett seb azonban ennél jóval lassabban gyógyul majd.

Clinton csak úgy futtában említi meg a helyi főburzsujék, Shippenék vacsoráját, de mi tudjuk, hogy a kettő, Arnold beszervezése és a Shippen család legszebb ékessége egyazon történet összekapcsolódó motívumai.

Később, mikor a tisztek meg is érkeznek az említett vendéglátókhoz, Clinton kéri Andrét, hogy mondja el, mint kell tudni a családról. A lényeg az, hogy ők azok a fajta nagyvállalkozók, akik egyik oldalra sem állnak a konfliktusban, mert vagyonuk révén egyszerűen felette állnak az effajta csetepatéknak

Megismerkedünk tehát Peggy Shippennel 4 (Ksenia Solo) is, aki épp három bizalmas barátjával, két nővel és egy egyértelműen meleg fiatalemberrel kártyázik, és rögtön kiszúrja, hogy ellentétben más tisztekkel, André még csak rá sem hederít. 5 Nyilván nem véletlenül. Amikor aztán végre tiszteletét teszi az asztalnál, szándékoltan az egyik barátnét kéri fel táncolni, közben a másik kettő is beáll a formációba, Peggy pedig egyedül marad. De csak egy pillanatig, mert rögtön kiszúrja magának Clinton tábornokot, és vele viteti magát a táncba.

Ha igaz amit a családról hallottunk (igen, nagyjából stimmel), akkor a ragyogó szépségű ifjú hölgynek minden oka megvan hiú macának lennie, de lám, hamar kiderül az is, hogy képes kívülről is látni, azaz észrevenni magát és ügyesen megforgatni a helyzetet. Azért gondolom arra még ennek ellenére sem számított, hogy amikor végre mégiscsak táncol Andréval, a tiszt Benedict Arnolddal való ismeretségéről kezd érdeklődni.

Hát akkor kezdődjön a tánc

– ha már egyszer ezzel a metaforával érzékeltette Clinton számára André, hogyan is látja saját tervét, miként is fogja Arnoldot beszervezni.

Whitehallban Anna is ott ül a himzőkörben Hewlett kérésére. A tiszt amúgy segítene Annának a rendkívüli helyzetre tekintettel gyorsan elintézhető válásban, valamint felajánlja plátói barátságát is az éjszaka közepén az üres fogadóban, de Anna akkor csak a tiszt kezében tartott, Cicerónak szánt csomagra fókuszál. (Abigail annyit üzen az ingbe varrva, hogy Lee áruló.) A hímzőkörben jótékonykodás – mi más – a téma, de úgy tűnik, ők is be fognak kapcsolódni a csempészek, kalózok és privatérek történetszálába, bár még nem egészen világos, hogyan.

Közben Abe továbbra is narrálja a saját jeleneteit, ahogyan fogadót talál, ahol megszáll, és kigondolja, hogy a tojáshéjra pingált információk tűnnek a legjobb megoldásnak.  Csakhogy a fogadós fickó (Nick Westrate) gyanakodva méregeti, egyszer még véletlenül (?) rá is nyit, miközben a hősünk a tojást melegíti. Abe az epizód végén indulna haza, a fogadós pedig ügyes trükkel kiemeli a tojást hősünk ételesdobozkájából. Amikor Abe visszaszalad és szembesíti tettével, akkor tudjuk meg a fickó nevét:

Towsend. Robert Towsend.

No hála Isten, hogy te is felbukkantál a színen, nélküled nem hogy nem lenne tökéletes, hanem egyáltalán nem létezne a Culper Ring története. (Tekintve, hogy az ő hagyatékában találták meg másfél évszázaddal később az erre utaló dokumentumokat.)

Itt van szerintem az epizódnak az igazi vége. Az, hogy Simcoe percek alatt rendet teremt Rogers emberei között, majd szó szerint felsorakoztatja maga mögött őket, már afféle epilógus. Bár igaz, ami igaz, fontos függelék, mert a százados már a híres-hírhedt zöld egyenruhát viseli, ami ennek az irreguláris egységnek (lesz) a közismert öltözete.

Na akkor most már tényleg kezdődhet a tánc.

Lábjegyzetek
  1. Amúgy John Graves Simcoe-t tartják számon az első amerikai Valentin-napi szerelmes képeslap küldőjeként. Nem Anna Strongnak, hanem valaki másnak írta egyébként, akinek családját még nem mutatta be a sorozat, de előbb-utóbb ennek is meg kell történnie. Gondolom, a forgatókönyvírók úgy ítélték meg, az már túl sok, túl hihetetlen lenne a néző számára, ahogyan a valóságban zajlott.[]
  2. Lásd még Judith L. van Buskirk: Generous Enemies: Patriots and Loyalists in Revolutionary New York. University of Pennsylvania Press, 2002[]
  3. Sir Henry Clinton (1730-1795) egy erdekes figura volt. Introvertált (“shy bitch”-nek nevezte magát), és minden bizonnyal maniakus depressziós, ahogyan arra az először 1926-ban publikált privát levelezése is bizonyíték.[]
  4. Kiváló kettős életrajzi könyv Peggy Shippenről és Lucy Knoxról  Nancy Rubin Stuart Defiant Brides című könyve. Beacon Press, Boston, 2013.[]
  5. Hogy a brit tiszteknek milyen jó életük volt a philadelphiai hónapok alatt lásd többek között: Thomas Flemming Washington’s Secret War: The Hidden History of Valley Forge. New World City, 2015. Érdekesség, hogy az előző epizódban Morristown volt feltüntetve a patrióták főhadiszállásaként. A valóságban ekkor már, ha minden igaz, a híres-hírhedt Valley Forge-ban kellett lenniük, ahogy pl. ezen könyv központi témája is mutatja.[]