Egy olvasó naplója

Egy hagyományos irodalmár blogja a digitális korban

Nagyító alattNézőnaplóTörténelmi fikció

Nézőnapló: BBC Ghosts S01E02 (Gorilla War)

Nézőnapló:  BBC Ghosts S01E02 (Gorilla War)

Tetszik, ahogy az előző rész pont ott maradt félbe, hogy kísérteteink felsorakoztak Alisonnal szemben, Mike mögött, aki természetesen nem észlelt ebből semmit. Jól mutat az is, ahogyan egyszerűen már attól, ahogyan összetömörülnek a szellemek az élők körül és amilyen kamerabeállítások vannak, röhöghetnéked támad. Az első rész alapján a pincebeli pestisek a kedvenceim.

És akkor menjünk tovább.

Hitchcocki mozzanatokkal nyitunk. Alison, miután megnyugszik, hogy a fürdőszobatükör behajtásakor nem pillant meg benne senkit, utána hangokat hall a zuhanyfüggöny mögül, amelyet elhúzva előrebben egy madár. Haha. (Mondom, hogy, hitchcocki) Mire megnyugodna újra,  akkor ijeszt rá Robin. Erre a Kapitány levonja a tanulságot, ezek szerint akkor tehát Alison nem csak látja, de hallja is őket.

Főcím.

Mike Fanny szobájában fúrja a falat, csinál is egy óriási lyukat, aminek következtében Kitty idegesítheti Fannyt. Engem jelenleg mindkettőjük irritál, más-más okból. Alison rohan Mike-hoz, hogy már megint itt van az összes kísértet. Mike meg keresztülmegy rajtuk, ami baromi kellemetlen (amolyan gyomorösszerántós) érzés számukra. A srác ideiglenesen meggyőzi asszonykáját, hogy ez  (mármint hogy valószínűleg hallucinál) a fejsérülés miatt van, biztos pár nap múlva elmúlik. Nyilván nem, mert különben miről szólna a sorozat. Mindenesetre kísérteteink is tanácstalanok, hiszen ők sem tapasztaltak még olyat, hogy valaki az élők közül látja őket.

Érdekes megoldás, talán nem is tudatosul a nézőben, hogy ha együtt vannak a kísértetek, akkor gyakorlatilag mindenkinek van legalább egy-egy mondata, méghozzá olyan, ami által tovább árnyalódik a karakterük. Julianról például megtudjuk, hogy egyszer megoldott egy válságot. Mondjuk úgy, hogy kirobbantott egy háborút, de a válságot, na azt megoldotta. Robinnak, az ősembernek vannak a legaranyosabb poénjai, például hogy őszerinte az “ááááá“, az egy létező szó, tekintve, hogy egy kuzinjának egész életében ennyi volt a szókincse.

Julian meg van sértődve, hogy nem hiszik, hogy ő tiszteletre méltó, fontos politikus volt, így megpróbálja magát megkeresni a neten, amivel mindezt bizonyíthatja. Mire nagy nehezen bepötyögi a nevét, és megnyomná az entert, Mike elviszi a gépet.

Hurrá, megyünk a bojlert javítani. A lentiek nagy érdeklődéssel nézik a netet meg a youtube nevű csodát. Vagyis néznék, ha lenne net. (De elismeréssel vegyes érdeklődő mormogás és hasonló apró hangok hallatszanak soraikból minden újdonság megtapasztalásának lehetőségekor.)  Mike ösztönből cselekedne, miközben az egyik kísértet korrekt módon magyarázná neki – ha a másik hallaná – hogy miként kellene a problémát megoldani. Biztosan nem dühből a csavarkulccsal a bojlerbe vágással.

Fentiek váltásban próbálnak tenni valamit, mármint Alisonéket elűzni mesze innen. Kapitány épp kiosztja a sorrendet, amikor Mike érkezik a tévével. Pat szerint ez a tévé eleje csak, mi tudjuk, hogy egy szimpla lapostévé. Persze, hogy akkor sikerül bekapcsolódnia az adásnak és persze, hogy tankokat és világháborús dokumentumfilmet látunk, mikor a Kapitány próbálja énekléssel őrületbe kergetni Alisont. El is terelődik a tiszt figyelme, miközben sejthetjük hogy “a te gyönyörű leányzó” szófordulat  az ő részéről csakis a tankokat illethette egész életében. Juliannak végre sikerül rágugliznia a saját nevére, sajnálatára minden amit talál a halála körülményeiről szól.

Pat kedvességgel próbálkozik, Mary halálra akarja idegesíteni Alisont a get out-ozással. Robin néha ráijeszt, Fanny folyamatosan kioktatja, mit tehet és nem tehet egy lady. Julian amiatt kelletlenkedik, hogy válaszlehetőséget és helyreigazítást követel ettől a Vicky Pediatól. (van itt némi kis önellentmondás aközött, milyen rutinosan használta a google-t és közben mennyire nem érti az internetet, de ennyi belefér.) Thomas szerelmével üldözi a fiatalasszonyt, a Kapitányt azonban már csak a tévé újbóli bekapcsolása és tankok érdekelnék. Alison pedig a pincéig szalad, hogy az ott látott figurák még egy lépéssel tovább lökjék az idegösszeomlás felé.

Mike épp örül valami szerelés közbeni részsikernek, a pestisesek azonban sejtik, hogy ebből gond lehet. Tovább fokozódik a káosz, amikor botcsinálta szerelőnk megfeledkezik a főcsapról, és a lentiek kétségbeesetten kiabálnak Alisonnak, hogy szóljon, hogy a piros csap, a piros csap. Az utolsó pillanatban aztán minden megoldódik, mindenki lenyugodhat. Amikor távoztában Mike lekapcsolja a villanyt, a kísértetek között egy csalódott óóó morajlás fut végig. Ugye milyen cukik?
.
Alison a kórházban egy doktortól azt a diagnózist kapja, hogy mivel halálközeli állapotba került a minap, így képes látni a holtakat. Hogy erre miből jött rá? Hát mert ő is halott. Erre tényleg nem lehet másként, mint óriási sikítással válaszolni. Alison hazafelé menet már az utcai holtakat is látja (nem úgy volt, hogy a haláluk helyszínén? mert akkor az így nagyon szomorú dolog azzal a babakocsit toló viktoriánus kori nővel, akinek odabiccent)

Mivel Mike elbénázta a hitelfelvételt,  gyakorlatilag itt ragadnak, nem tudnak elköltözni. Ez a történetmesélés szempontjából okos trükk, hiszen így Alisonnal is az történt, mint a kísértetekkel. Így aztán nincs más hátra, mint előre, a fiatalasszony szembenéz kísérteteivel. Oké, emberek, ki mit akar? A Kapitány tankokat a tévében, Mary a sátán megtagadását, Pat csak köszönni, Kitty barátkozni, Fanny a lyuk betömését, Julian helyreigazítást, Thomas szerelmet, lángolást, házasságot, mindent. Robin meg bocsánatot kér, hogy komoly ok nélkül ijesztgetett. Később látjuk, ahogy a “nappaliban” (az egykori szalon, drawing room, akármi), vagyis a sorozat központi helyszínén Alison szép lassan mindenkivel dűlőre jut. Még Fanny is megdicséri, hogy ez a problémamegoldó képesség igazán a családjukhoz méltó.1

Az epizód végére, amikor Mike látja, hogy a laptopja billentyűzete magától mozog, ő is elhiszi, hogy nem Alison fejében, hanem történetünk “valóságában” vannak a kísértetek. Amúgy az egyik olyan jelenetben, amikor totális hangzavarba fullad a kísértetek együttléte, Alison meg is jegyzi a férjének, hogy jó hír, nem ő az őrült. Hanem amazok.

Végül még egyszer lenézünk a pincébe, ahol a fiatal pár most már kísérteteink irányításával szereli meg a bojlert. Mike ekkor döbben rá, hogy a pincében nem egy kísértet lakik, hanem kettő. Alison ráhagyja a “felfedezést”, miközben mi látjuk és már korábbról is tudtuk, hogy legalább egy tucatnyi pórul járt pestises lélek veszik őket körbe.


1 Ebben a jelenetsorban igencsak jól érzékelhető, hogy alapstruktúrájában mennyire hasonlít ez a történet az alkotócsoport egy korábbi sorozatahoz a Yonderland című fantasy komédiához – vagy valami olyasmihez, nehéz a műfaji besorolás -, amelyben egy valósagból érkező családanya oldja meg a mesebeli világ problémait, rendszerint apró, a gyereknevelésben is hasznos, vagy épp e tevékenység során tanult hétköznapi praktikákkak.

Share this post