Egy olvasó naplója

Egy hagyományos irodalmár blogja a digitális korban

Nézőnapló

Nézőnapló: Harlots (Kurtizánok kora) S01E03

Nézőnapló: Harlots (Kurtizánok kora) S01E03

Különleges alkalom van: Margaret Wells háza zárva tart, erről tájékoztatja Will az  ajtóban ácsorgó  csalódott ügyfelet (eskü, úgy néz ki, mintha kangörcse lenne). Akkor ez  valami tényleg rendkívüli dolog, mert a kis monológból azt is megtudhatjuk, hogy amúgy az Atyaúristen kedvéért se történne máskor ilyesmi.

Ó, ez a figura, aki a duci lánnyal szeret lenni. Meg is rémül, hogy ha új helyre költözik majd (egészen pontosan holnap) a műintézmény, emelkedni fognak az árak. Ja, kérem, ha az áru díszesebb csomagolást kap… ezt a lányok ki is beszélik, meg hogy pont az a lényeg, hogy a Mr. Armitage-féle ügyfelek szépen lemorzsolódjanak.

Lucy kissé tapló anyja alkalmazottjaival, anyuka ki is oktatja, hogy ezt így nem illik, mert a végén még megbosszulják. Nem kell fölényeskedni, hencegni, anélkül is jobb sors vár a Szendénkre, mint a két másik lányra. Míg Lord Repton kocsijára várnak, ami elviszi majd Lucyt, Mrs. Lennox kopogtat az ajtón. A férje rosszul lett, haldoklik, Margaretet akarja látni.

Flancoséknál a bíró újabb szüzet akar, Mrs Quigley viszont szeretné tudni, kik azok a hatalmasságok, akik miatt egy hajszál – mű vagy igaz, az édesmindegy- választja el az akasztófától. A kártya a királyt mutatja, a feszült pillanatot Emily Lacey fingása – bájos kis sorozat ez – szakítja félbe, a bíró eljátszhatja a finnyás ügyfelet, majd távozik.

Ugyanezen reggelen Lord Howard élete első parlamenti beszédére készül. Fogadok, hogy nem választott képviselő, hanem beleszületett a feladatba. Az unatkozó Charlotte véletlenül elszólja magát, és kiderül, hogy jobban átlátja a politikai helyzetet (gyarmatok lakosainak megadóztatása), mint ahogyan az kitartója gondolta (elvárta) volna, de a helyzet némi szájmunkával korrigálható.

Lucynek is megvan a maga esze, gyorsan megértette anyja tanítását, máris más hangnemben viccelődik Fannyval, miközben Will pakol. A férfi egyébként távozóban elmondja a kis Jacobnak, hogy szerinte az új helyről jobban kirínak majd (lefelé), mint innen (felfelé). A távozást Flancos mádám besúgója is figyeli, miközben a nő maga Szentfazékékhoz érkezik.

Megérkeznek Willék az új helyre, egy banda rögtön meg is támadja a kis csapatot, inzultálják a lányokat – megint akciódús jelenetek, lendületes zenével. Will inkább a visszavonulás mellett dönt. Szentfazék szervezte az akciót, örömmel nyugtázza a fejleményeket, akkor ennyi volt a megbízatás, de Mrs Quigley másként gondolja.

Lucyt nem a városi, hanem a vidéki házba viszik. Útközben szóváltásba keveredik az inassal, aki jól kiosztja, hogy csak egy lotyó, mi pedig együtt szorongunk a lánnyal, most akkor mi lesz. Aztán kicsit irigykedünk rá, mert volt ideje és lehetősége kigondolni, hogy mivel vághat vissza a beszólogató inasnak: csak a szokásos, a csávó soha nem lesz elég gazdag ahhoz, hogy az olyan nőket, mint Lucy megkaphassa. Majd még egy pénzérmét is nyom a fickó markába. Úgy persze könnyű, hogy a lordék már a kastély lépcsőjén állnak! Jól sejtem, hogy a házasélet felpezsdítésére kell egy ifjú hölgy egy édeshármashoz?

Margareték későn érnek oda, Amerikás Angolunk meghalt. Aztán Mádámunk gyakorlatilag azt tanácsolja az özvegynek, hogy ha Nathaniel nem tette meg életében, akkor az asszony kozmetikázzon kicsit a végrendeleten és egyéb olyan iratokon, melyek az ő és a gyerekek életét bebiztosítják, merthogy az elsőszülött ifjú nem lesz velük kegyes, az tuti. Rosszabb a helyzet, mint elsőre gondoltuk volna, nemhogy nem voltak házasok, de még a nő szabadságlevele sem volt aláírva. Pechükre ekkor érkezik Benjamin, s jelzi, hogy nem kívánja Margaret társaságát.

Emilyt éhezteti Flancos mádám, hogy rendbe jöjjön az emésztése, Charles, az elkényeztetett gyerek pedig bejelenti igényét a lánynál némi személyes kényeztetésre. Pár jelenettel később megszületik az üzlet: Emily almát rágcsálva engedi, hogy Charles azt tegyen, amit akar. A pasas azért figyelmezteti a lányt, nehogy túlfeszítse a húrt a kedves mamánál, mert akkor jön Mr Osborn, aki valószínűleg nem a kurtizánok mesebeli mumusa, hanem egy extrém durva ügyfél.

Charlotte-nak ugyanekkor látogatója akadt, a Lord szponzora felesége.  Itt várná meg, míg férje hazatér a szűzbeszéde után. Kínos, kínos. Kezdődne a small talk, de a feleség eléggé nyíltan beszél arról, hogy a férje egy elkényeztetett gyerek, aki az ő vagyonát pazarolja. Mintha egy cinkos összepillantás lenne a két nő között azzal kapcsolatban, hogy  végeredményben mennyire egyformák is a 18. századi női kényszerpályák. De ez csak látszat, hamar ellenségessé válik a szóváltás.

Lucy fürdik, Lady Repton bűvölgeti, még ajándékot is  ad, ez is eléggé kínos jelenet, ebből valami őrült nagy perverzió fog kisülni. Mindenesetre a vadászat a következő programpont. Ebből a házaspárból árad a perverzitás ígérete, a nő teljesen rágerjed, ahogyan a férje segíti Lucyt a puskát jó felé irányítani. Aztán mintha maga a lány lenne a vad, akit felhajtanak (végül is igen), ám az egyre feszültebb jelenetsor végén Lucy az, aki elejt egy vadat (RIP Bambi).  De ezt csak a fejezetet lezáró Harlots felirat után tudjuk meg, addig azt is hihetjük, hogy embert öl.

Margaret hazaér és megtudja, hogy Will elmenekült a bunyó elől. A férfinek egyébként sem tetszik ez az egész, meg amúgy is elege van a viaskodásból Flancosékkal. Margaret meg csak mondja, hogy nem szeretné, ha a gyermekei szolgaként élnének, s ez a megfelelő út, ami függetlenséget biztosít nekik.

Charlotte a kaszinóban összefut a múltkori  Kedves Fickóval, de valójában azért megy, hogy kicsit felpumpálja Lord George egóját, hogy vele aztán nem fog a felesége meg a komornyikja kiszúrni. A többi púderes arisztokrata idétlenül vihorászik. A kamera pedig valamiért végigkíséri, ahogy Kedves Fickó távozik.

Reptonék Charlotte vadságát hiányolják Lucyből, akit érthető módon megviselt a vadászat. De aztán ráveszi magát és mond néhány meglehetősen lekezelő mondatot a férfinak. Nevetgélnek, nevetgélnek, majd a lord balkézről olyan pofont ad a feleségének, hogy nekem cseng tőle itt a fülem. A nő, mintha mi sem történt volna, felkel a földről, visszaül az asztalhoz. Később elmagyarázza Lucynek, hogy ezt jól elbaszta, mert a lord olyan férfi, aki megbosszulja, ha a bénázásán gúnyolódnak. Másnap reggel látjuk is ennek nyomait Lucy hátán. Nem egy könnyű szakma ez a kitartottság, na.

Kis csapatunk újra megpróbál eljutni jogos tulajdonához, most felkészülnek a bunyóra, Nancy is beveti az ostorát, Maggie pedig igazi hadvezérként irányítja a történéseket. Mr Armitage, aki valami rendőrféleség vagy polgárőr, érkezik a helyszínre, és rögtön sejthető, hogy megköttetik az üzlet, a törvény Wellsék mellé áll némi árkedvezményért cserében a későbbiekre nézve. Maggie végigjárja az épületet, és valami ótvar büdöset érezhet, mert majd rosszul lesz, mi pedig halljuk a legyek zümmögését: igen, úgy van, a rothadó Mary Cooper várta az új lakókat.

Maggie Ágnes asszony üzemmódba vált, s egész éjjel súrolja a padlót, és már ő sem biztos benne, hogy jó ötlet volt a szintlépés. Most Will az, aki bátorít. A Kémfiú leadja a jelentést, közben megérkezik a rettegett Mr Osborn (nem látjuk, csak bejelentik), Flancos Madám természetesen Emilyhez küldi. Wellséknél nincs ügyfél, de végre kopogtatnak, ám csupán Mrs Lennox érkezik, mert nem tud máshova menni, miután Ifiúr kiadja útját, de a gyerekeket magánál tartotta. Maggie munkát ajánl – nem olyat, hanem takarítónőit -, abból majd összespórolhatja a pénzt, ami a gyerekek kiváltására kell.

Lord George bizonyítván, hogy vele nem lehet lacafacázni, megkéri Komikus Komornyikot, hogy tartsa a bilit, míg ő dolgát végzi, és kiosztja, hogy egy szolgának hol a helye. Nem vagyok benne biztos, hogy Charlotte erre gondolt, mikor bátorította, hogy növesszen tököket.

Szentfazék továbbra is tolja a bullshitet, miközben Armitage majdnem elélvez Fanny új ruhájától a bejáratban. Szentfazék honnan tudja, hogy Will fekete? A végén még kiderül, hogy csak játssza a vakságát. Lánya jelentést ad Flancos Mádámnak, aki jól megnézi a kislányt, hogy micsoda csinos kis darab. Lucy eléggé magába van fordulva, a látogatója inkább távozik, udvariasan csak annyit mond a mamának, hogy nem az ő ízlése a lány. Maggie beront Lucyhez, és valami csodálatos a következő jelenet. A számító bordélytulajdonos kérdezi, hogy mi történt, de aztán aggódó anya várja rá a választ. Samantha Morton egy istennő. Nem rossz a záró szóváltás sem: Lucy megjegyzi, hogy rohadt szagot érez, anyja pedig, hogy próbálja a problémát megoldani.

A záró képsorok alatt Will énekel egy altatódalocskát, miközben Maggie-vel ölelkezve lassúznak.  Harriet a fazekakat súrolja, Szenfazék örül, hogy megszabadult Mrs Quigleytől, Charlotte elviseli Lord George gyömöszölését, Lucy a földön magzatpózban fekszik.

Flancos Mádámnak pedig megint a király jött ki a kártyán.

Share this post