Előszó az Aubrey-Maturin könyvsorozat olvasónaplójához

Tulajdonképpen szerencsésnek kell mondjak magam, hogy eredeti bemutatója idején (valamikor a 2000-es évek elején) nem, csak most, pár hete láttam először a Master and Commander: The Far Side of The World című filmet Russell Crowe fösyzreplésével. Már nem tudom pontosan felidézni, mi lehetett a bajom vele annak idején, amiért úgy ítéltem meg, ez a valami nem nekem való, de ismerve a magyar fordítási és marketing szokásokat, ¹  valószínűleg a magyar nyelvű trailer, esetleg poszterek összbenyomása sugallhatta azt, hogy ez megint valami hollywoodi eltorzított történelmi szemléletű  (pl. röhejesen felnagyított Jó és Rossz  szembenállás és hasonlók) ostobaság.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

És ezt a képernyő szinte az első pillanattól fogva történő szajtátva bámulásával is bizonyithatnám, ha keszítettem volna magamról felvételt filmnézés közben. Ám ehhez kellett, hogy az átlagosnál szélesebb körű ismereteim legyenek a brit tengerészet 18. századi és 19. század eleji világáról, olyanok, amelyekbe csupán az utolsó néhány évben mélyedtem csak bele igazán.

Végül annyira magával ragadott a film világa, hogy rögtön bele is kezdtem az  annak alapjául szolgáló regénysorozat első kötetének olvasásába.

Patrick O’Brian 1969-ben jelentette meg első darabját a Jack Aubrey kapitány és jóbarátja, Stephen Maturin kalandjairól szóló 20 kötetes regényfolyamának. Ennek az első kötetnek a címe Master and Commander, amely végül a regénysorozat alapján készült film címe is lett.

Ugyanakkor, amennyire lendületes, eseménydús, igazi feel good kalandfilm az adaptáció, rögtön egy nagy meglepetés ért a könyv elején, amikor komstatálni voltam kénytelen, hogy a történet szöveges változatának teljesen más a tempója, és a könyv nagyjából első  harmadában nem történik semmi látványos, vagy akciódús dolog. (De még kilátás sincs rá nagyon.)

Egyszerűen csak elkezdünk ismerkedni a főbb szereplőkkel (ők is egymással) és azzal a világgal, amelyben léteznek. Jack Aubrey még nagyon messze van attól a vezérfigurától, akit a filmbem Russell Crowe testesít meg. Most még csak egy kis hadnagyocska, aki, azok után, hogy jó ideig megbízatás nélkül (és csökkentet fizetéssel) lézengett csak az egyik britek által uralt dél-nyugat európai kikötővárosban, végre megkapja kinevezését, újra hajóra szállhat. Ez pedig egy sor gyakorlati tennivalóval is jár, melynek aprólékos bemutatására fordított szerzői figyelem adja végeredményben ennek az első könyvnek az esszenciáját.

Mivel azt szoktam mondani, hogy a brit haditengerészettel, illetve a tengeri kereskedelem fénykorával kapcsolatos témák számomra elsősorban nyelvészeti megközelítésből érdekesek, és O’Brian hatalmas  szókincse e téren gyakorta még az angol anyanyelvű történészeket is megizzasztja, így természetesen eszem ágában sincs feladni a sorozat olvasását, sőt.

Csupán előzetes elvárásaimat, elképzeléseimet kellett újrakalibrálnom annak érdekében hogy hasznos és termékeny legyen olvasóként a találozásom a szöveggel.

Mivel az Egy olvasó naplója blog a szélesebb kultúrafogyasztói réteg által gyakorta félreértett kritikusi tevékenység színfalai mögé is bepillantást kíván engedni, így  úgy véltem hasznosnak, hogy az ilyen jellegű olvasási tapasztalat (újragondolni saját elvárásaimat) folyamatának dokumentálása is hasznos lehet.

Amit talán nem is feltétlenül kellett volna így túlmagyarázni, hiszen végerdményben miről is szól egy olvasnapló, ha nem az olvasási tapasztalatról.