Ha lehetett volna fogadni rá, én cold openre tettem volna a zizit. És azon nyomban el is vesztettem volna. Simán az intróval kezdünk, ami értelemszerűen újra van dizájnolva, a leomlott faltól indulunk, és kis jégkockák terjedésével követhetjük az Éjkirály és serege útját. (Ez azt jelenti, hogy tovább fognak majd vonulni még Deres is?) Két fő helyszínünk van, Deres és Királyvár, mindkét helyen beláthatunk az épületek belsejébe is. A kripta megint fontosnak tűnik.
Az első képsorokon egy kisfiú igyekszik, reméljük nem kék szemű zombik sokasága elől. Nem, inkább valahova rohan, a Deres alatti kis falucskába, mert meg akarja nézni a nagy látványosságot: érkezik Jon, Daenerys és a sereg. Jó az a kamerabeállítás, ahogy a felnőttektől nem lát semmit. Így aztán felmászik egy fára, miközben a Baratheonok zenéje szól, csak azért persze, hogy eszünkbe jusson, hasonló jeleneteket láthattunk a sorozat legelső epizódjában, mikor Robert király vonult (igaz nem teljes seregével),és Bran mászott fel magasra, hogy onnan láthassa. Akkor Arya is ott lófrált valahol, abban a cuki sisakban. Íme, most itt itt van, és mindjárt, most, most, most meglátja Jont.
Szólna is, de aztán mégsem. Menjen az egész stáb a francba, egy hagyományosan patetikus nagy viszontlátással szemben érzéketlen lennék – nem szeretem az effajta pátoszt és a giccset – de basszus, az a mégsem, ahogyan Maisie Williams visszakozik… Aztán megpillantja a Vérebet, komorabb a zene, Arya most realizálja, hogy egykori útitársa életben van, majd észreveszi mögötte Genrdyt is. Nőiesen lágy mosoly kis bérgyilkosunk arcán, ezeket kettőjüket tényleg össze fogják hozni az írók. Az út mentén álló nép minden, csak nem lelkes, Jon meg is mondja Danynek, hogy nem szeretik errefelé a kívülállókat, de a kaleszi csak mosolyog, mert mikor megérkeznek a sárkányok, a zord északi népek fejvesztve menekülnek. Kivéve Aryát, aki szemmel láthatóan nem látott még ennél kúlabb dolgot a világon.
Hallunk még egy pikírt szóváltást a fedett szekéren utazó Tyrion és Varys között utóbbi már nem létező golyóinak előnyeiről (mintha egyiküknek sem lenne jó kedve), majd a menet megérkezik a várba, ahol – megint ugyanúgy mint a sorozat elején – felsorakozva várja a vár népe a királyt és a vendég királynőt. Jon odavágtat Branhez, nicsak, a kisöcsi már hogy megnőtt, kész férfi. Bran, a poéngyilkos beszól: majdnem. Mondjuk az már túlzás lett volna, ha még hozzáteszi, nem tudsz te semmit Jon Snow. Nevezett főhősünk bemutatja a hazahozott szöszit, aki udvariaskodik: Észak szép, Sansa szép.
A házigazda úrnő nem viszonozza a negédeskedést, leereszkedően jelzi, felség, Deres az öné. Bran közbevág, elég a csacsogásból (vagy a szemmel láthatóan megkezdődött cicaharcból), az Éjkirálynál van a harmadik sárkány, a fal ledőlt, a holtak jönnek. #Mindmeghalunk. A nagyteremben Sansa beszámol, hogy a zászlóhordozókat Deresbe hívta, a kicsi Umber kölök, akinek még Jon kegyelmezett meg, mondja, hogy kellene még segítség idehozni mindenkit. Szegényke, leginkább Sansa nénihez beszélne, de aztán rájön, hogy itt van Jon és hát izé, az a másik néni ott valami királynőféle. Jon hollót küldet Fekete Várba, nincs értelmes az Éjjeli Őrség (egykori?) védvonalán próbálkozni a védelemmel, Deresbe kell az erőket koncentrálni.
Felség. Felség? Lyanna Mormont az, aki megint kimondja a lényeget: Jon királyként ment el, vissza már… hm, micsodaként is jött vissza? Jon azt mondja, őt nem érdeklik a rangok, őt az északi emberek érdeklik, ezért hajtott térdet a királynőnek. Tyrion veszi át a szót, ami nem biztos, hogy jó ötlet itt, északon, azt mondja, hozták a világ legnagyobb seregét és két sárkányt. Ja, meg a Lannisterek is jönnek majd. (Jajjdejó, ja, nem.) Sansa érdeklődik, és hogy fogják itt etetni őket, mikor a tél lényege, hogy nehéz lesz az élelmezése az itteni lakosoknak is. Ja, és amúgy mit esznek a sárkányok, kérdezi gúnyosan. Amit csak kedvük tartja, válaszol Daenerys. Touché.
Érkezik a sárkányüveg, miközben Sansa és a völgybeli nagydarab lovag beszélgetését Tyrion szakítja félbe. Ezek ketten tekinthetők még házasnak? Megdumcsizzák mikor találkoztak utoljára, Sansának humora is van (voltak annak az esküvőnek jó pillanatai is), de a lényeg, hogy mindketten itt vannak, mindketten nagy túlélők. Tyrion a Lannister seregről beszél, Sansa lehűti, te ennyire bolond vagy? Volt idő, amikor a világ legokosabb emberének hittelek. Tyrion kényelmetlenül érzi magát az odalentről őt bámuló Brantől.
A varsafánál álldogáló Jont Arya lepi meg, na itt a nagy érzelmes viszontlátás, amit majdnem mindenki várt, ó, hát megvan még Tű? Használtad is, kishúgom? Egyszer, kétszer. (Nem tudsz te semmit Jon Snow). Úgy beszél Aryához, mint egy kislányhoz és csodálkozik, hogy a lány, pont ő!, Sansa oldalán áll a cicaharcban. Arya a családját védi, Jon mondja, ő is ez a család, Arya ölelés közben még hozzá teszi, ezt soha ne feledje el.
Királyvárban Qyburn érkezik a hírrel, hogy leomlott a fal. Cersei nyugtázza, okés, miközben az Arany Kompánia érkeztét várja. Megtudjuk, hogy Yara életben van, de csak azért, mert Euronnak így van kivel beszélgetnie, mivel a legénysége tagjai némák. Yara szerint Euron a rossz oldalt választotta, a férfit nem zavarja egy esetleges árulás gondolata, de most előtte még jól meg fogja baszni ezt a királynőt. Cersei-t azonban az elefántok foglalkoztatják legjobban és csalódott, hogy nem hoztak magukkal.
Euron próbálkozik, van itt néhány magasröptű mondat, a lényeg, hogy Cersei előbb visszautasítja, majd mégis engedi, hogy Euron kövesse a magánlakosztályba. A következő képen sok a meztelenség, de nem ők azok, hanem Bronn és három fizetős virágszál, akik szemmel láthatóan csak elvégző munkának tartják Feketevíz hős lovagját, mert más férfiakról dumálnak a feladat tejesítése közben. Qyburn zavarja meg az elfoglaltságot, egy megbízással érkezik. Cersei „költői igazságszolgáltatást” gondolt ki mindkét öccsének, ha esetleg nem halnának meg a háborúban. Az eszköz Joffrey keresztíja (amivel Tyrion megölte Lannister apukát), a feladat pedig egyértelmű, Bronnak kell megölnie őket.
Cersei továbbra is csalódott az elefántok miatt, Euron meg arról érdeklődik, jobb pasi-e az ágyban, mint Robert király volt. És a Királyölőnél? Cersei, akiről süt, hogy undorodik a pasastól, megjegyzi, tetszik neki Euron arroganciája, a férfi távozóban még megsimogatja Cersei hasát, mondván, hogy majd egy kis herceget fog oda helyezni. (Cersei, aki bort iszik, egyre gyanúsabb, hogy nem terhes). Amíg Euron megkapja élete álmát, egy királynőt dughat, Theon kiszabadítja Yarát. Válaszul a nővér lefejeli, de okés, menjünk. Yara szerint Pyke jó menedék lesz a seregeknek, ha nem tudják tartani Derest, erre készül, de elengedi Theont a Starkokért harcolni. Ez itten most egy nagy búcsújelenet, ezek tuti nem látják többet egymást. (Apropó, Alan Alfie parókája igen béna).
Tyrion, Varys és Davos beszélgetnek. Az északi népek makacsak, ki kell érdemelni az elismerésüket, ők Jonhoz hűek, blablabla, de a lényeg, hogy Davos szerint nem lenne olyan rossz buli, ha a háború után Westerosban egy házaspár uralkodna, egy igazságos királynő meg a becsületes férje. Varys szerint ezek a mai fiatalok nem hallgatnak már az öregekre, Tyrion visszautasítja, hogy ő öreg lenne. Jó lesz ez a trió, lehetőleg minél több jelenetet még velük, minél tovább!
Na most jön az a rész, amit sokan vártak, de összefoglaló írása szempontjából hálás (mert nincs sok mondanivaló, nem kell mérlegelni, mi maradjon ki): igen, most repül Jon a sárkányon. Tehát azelőtt még, hogy megtudná a származását. Vicces jelenet, Jon aggódik, mi van, ha a sárkány nem akarja, hogy ráüljenek, a magabiztos és boldognak tűnő Daenerys gúnyolódik, akkor örültem, hogy ismertelek Jon Snow, de aztán csak megtörténik az a repülés. Vízesés és barlang, elnézve a reakciókat, sokan mondják, ó de romantikus, mert ez Ygritte-re emkékezteti a nézőt. Kedves nézők, kíváncsi lennék, mennyire tartanátok romantikusnak, ha a ti volt szerelemetek a kedvenc közös helyetekre vinné randira az új szerelmét?! A jelenet azért még a végén is vicces marad: csókolózás közben Jont árgus szemekkel figyelik a sárkányok.
Van ám itt még néhány várva várt viszontlátás, jön is a következő kettő egy jelenetben. Gendry sárkányüvegből készít fejszét a Vérebnek, aki háláját baszakodással fejezi ki, amit Arya szakít félbe. Na vele sem kedves a nagydarab ember, rideg picsának nevezi, aki hagyta meghalni (de előtte még kirabolta, korrigálja a lány), de hát nyilván ezért élt túl eddig még mindent. A Véreb balra el, Gendry kicsit zavarban van, de mondja, hogy jól néz ki Arya, aki szerint Gendry is. Megint visszautalások az ő kettejük közös jeleneteire, igenis, milédi, mindig is tudtam, hogy te is csak egy olyan gazdag csaj vagy… nem is ismersz rajtam kívül más gazdag csajt… de Arya mosolya továbbra is már egy felnőtt nő mosolya. Amúgy egy speciális fegyvert akar készíttetni a főnökké avanzsált kovácslegénnyel.
Lord Glover nem jön Deresbe, marad Erdőmélyén, Sansa és Jon utóbbi lemondását vitatják meg, Sansa felteszi a kérdést, tényleg racionális okokból hajtott-e térdet Jon, vagy mert belezúgott a kiscsajba? A kérdésre nincs válasz, meg amúgy is váltunk valami könyvtárféleségbe, ahol Dany (Jorah kíséretében) Samet szeretné látni. A férfit, aki Jorah-t megmentette. Sam bájos, ahogyan kegyelmet szeretne kérni két bűne miatt: úgymond kölcsönvett néhány könyvet a Citadellából, ja, meg a családi kardot is. Csak nem Randall Tarlyról van itt szó? Hát, ő ki lett végezve. Sam szeretne hazamenni, hogy immáron öccse a főnök odahaza, hát, az van, hogy az öcsike is ott volt a kivégzésnél. Sam udvarias, jól nevelt úrifiú, bár alig bírja visszatartani a sírást, udvariasan megköszöni az információt, majd szíves engedéllyel, de inkább most távozna.
Odakint Branbe botlik, aki úgymond egy régi barátra vár, de szól, hogy most már el kellene mondani Jonnak, amit el kell. Samnek kell megtennie, mert benne bízik a legjobban a világon. Jon épp a kriptában, amikor Sam beesik hozzá, jaaa, hogy ezek is most látják egymást először hosszú idő után. Sam először arról beszél, hogy Daenerys kivégezte(tte) az apját meg a testvérét, erről úgy tűnik, Jon sem tudott. (Nem tudsz te semmit, Jon Snow.) Amikor arról beszélnek, hogy Jon is végzett ki ellenszegülőt, de meg is könyörült embereknek, akkor ő azt mondja, hogy mert nem volt király. Sam kontráz, Dehogynem. Mindig is az volt. Nem, nem Északé, hanem a teljes királyságé. Merthogy ő, aki a könyvekben talált valamit, meg Bran, aki… hát, izé, szóval Bran összerakták a sztorit Lyannáról és Rhaegarról. Kedves Jon, te nem is van Jon, hanem Aegon Targaryen, méghozzá VI. ezen a néven. Jon nyilván nem hiszi. Mi? Hogy az apja, mármint Ned, a becsületesség szobra hazudott volna? Igen, hogy védje a fiú életét. Sam felteszi a nagy kérdést: Daenerys is hajlandó lenne lemondani a koronáról az emberei érdekében?
A jelenet félbe marad, kapcsolunk valahova északabbra, Tormund és Berick feszülten figyelnek a zajokra egy kihalt helyen. Rajtaütésgyanús helyet, amikor Ed, az Éjjeli Őrség parancsnoka kiabál, hogy vigyázat, egy kékszemű is van köztük, Tormund is ordít, hogy egész életében kék volt a szeme. Kevésen múlt, hogy egymásnak ne essenek. Aztán közösen járják körül a helyet. Ez Végső Menedék, az Umberek birtoka, s rögtön megtudjuk, hogy nem sikerült kimenekíteni innen az embereket, mert szegény fiú fel van szögellve a falra. Ugyanúgy körkörös módon emberi testrészekkel, mint már korábbi évadokban is láthattuk,. Amíg erről beszélgetnek embereink, a fiú kinyitja a szemét, és sikítással együtt támadna, de Berick felgyújtja a fáklyával. A művészeti alkotás így lángolva olyan mint a Targaryen címer, Berick szerint az Éjkirály üzent ezzel.
A nép pedig vonul Deresbe – ahogy már szokás háborúk idején -, amikor egy kapucnis lovas is megérkezik. Leszáll, lehúzza a fejéről a kapucnit, Jaime az, naná. Körbenéz, emlékezik, majd amikor megpillantja Brant, halálra vált arccal bámul rá. Azt hiszem, megérkezett a régi barát, akit Háromszemű Hollónk várt.