Alapvetően a legtöbb esetben praktikus választásnak tűnik egy valós történelmi eseménysort egy olyan egyes szám első személyű narrátorral elmondatni, aki a központi szereplőket közelről, elsősorban privát oldalukról ismeri. A múlt későbbiekre nézve meghatározó jelentőségű eseményeit amúgy is tekinthetjük egyes emberek… Read More »A túlságosan kiművelt beszédű szolgálólány meséje (Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei)
Az elmúlt bő egy évtized alatt volt szerencsém több olyan 17. századi németalföldi közegben játszódó regényt olvasni, melynek történetszövésében mindig van egy pillanat, mikor arcul csap a kíméletlen társadalmi realitás. Hiszen eljátszhatunk a gondolattal, hogy Griet Vermeer mellett marad segédként,… Read More »Leamortizált lehetőségek tárháza (Jessie Burton: The House of Fortune)
Végigtekintve a rendelkezésünkre álló valós történelmi forrásokon, könnyen belátható, miért is kiváló fikciós alapanyag az I. Károly király halálos ítéletét aláíró férfiak, különösképpen a két Amerikába menekült királygyilkos sorsa. A kiváló dokumentáltság ellenére is marad azonban elég mozgástere egy regényírónak,… Read More »Egy aláírás ára (Robert Harris: Act of Oblivion)
Történetek egy-egy közös karakter által egymásba fonódó láncolatát megalkotni régóta ismert elbeszélői mód, mely során az emberi élet kapcsolatainak véletlensége, ugyanakkor szükségszerű egymásba kuszálódása egyaránt fontos szerepet kap. Nagy Hajnal Csilla is ehhez a módszerhez fordult Hét című regényében (vagy… Read More »Különállóságunk által egybeolvadva (Nagy Hajnal Csilla: Hét)
Jelenkori (késő 20. vagy 21. századi) nyomozó és múltbeli megoldatlan eset kettőse gyakorta használt formátuma a történelmi fikciónak, különösen azoknak, amelyek a krimi műfajával játszadoznak. Sőt, ha a jelenséghez úgy közelítünk, hogy a történelmi regényt, mint olyant nem műfajként kezeljük,… Read More »A rutintalanság harmóniátlansága (Pintér Tibor: A harmónia tébolya)
Elsősorban a múlt fikciós reprezentációjának lehetőségeivel foglalkozó irodalmárként számtalan variációját tapasztaltam már meg annak, hogy egy adott alkotás olvasása (vagy megtekintése) közben miért járok, vagy épp szándékosan nem járok annak utána, hogy valós történelmi személyekről és/vagy szituációkról szól-e a történet,… Read More »Irodalomelméleti nyomozás a főszereplő után (Milbacher Róbert:Léleknyavalyák)
A magyar foci nem sport, hanem vallás, a nézők pedig nem egyszerűen a sportszerető közönséget, hanem beavatottak és beavatandók közösségét alkotják. Legalábbis ezt sugallja Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs című kötetének sok szempontból zárt világa. Ez ugyanis nem a tévében… Read More »Öngól (Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs)
Mondhatnánk, régi trükk egy fikciós alkotásban más korokban élt (ismert) embereket feltámasztani – példának okáért már Mikszáth Kálmán is élt vele – , ami által más fénytörésben látjuk meg saját korunk jellegzetességeit és visszásságait. Timur Vermes azonban gondolt egy merészet,… Read More »Hát ez tényleg durva (Timur Vermes: Nézd ki van itt)
Születés és elmúlás egyaránt kiemelt szerepet játszik Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című művében. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy egy alkalmi költemény révén François Villon Ének a hajdanvaló hölgyekről című verse is megidéződik a könyv lapjain. Az… Read More »Ének a hajdanvaló költőről (Kovács András Ferenc:York napsütése zengő tombolás)
A művészeket és a műalkotásokkal elméleti szinten foglalkozó szakembereket egyaránt évtizedek óta foglalkoztatja a Holokauszt ábrázolásának lehetősége, hogyan is ragadható meg a lehető legpontosabban és legérzékletesebben az események abszurd, döbbenetes, felfoghatatlan mivolta. Értelemszerűen az ebből az indíttatásból születő alkotások gyakran… Read More »A segítségnyújtás felelőssége (Luca Cognolato-Silvia del Francia: A láthatatlan hős)