(Rövid felvezető a Csak röviden kategóriához.)
Mindig is hiú voltam arra, hogy ha szükség volt rá, képes voltam ugyanarról a témáról akár két momnatban, akár két oldalban, akár 20 ezer karakterben írni. Hiszen az írás (fogalmazás) a hivatásom, és ehhez híven nyilván birtokában vagyok azon képességeknek, hogy a mondanivalómat az adott keretekhez tudom igazítani. Ha ötezer karakterbe kellett (értsd, ha felkérésre írtam akár napilapba*, akár folyóiratba**, ahol számított az írás hosszúsága) beleszorítanom egy könyvkritikát, akkor beleszorítottam. Ha túl kellett húznom 12 ezer karakteren, akkor megtettem azt. Ha valaki ostoba fellegzőséggel arról beszélt nekem, hogy ő nem lenne képes 20 ezer karakternél rövidebb kritikát írni, akkor én arra gondoltam magamban, hogy egyyáltalán mit keres akkor az ilyen, aki nem mestere az írásnak, fogalmazásnak az irodalom közelében? Mire fel beszél az illető magas lóról, ha az egyik legalapvetőbb dolgot, a mondanivalója adott keretek közé vágását sem képes végrehajtani és még büszke is rá?
Magától értetődő, hogy más-más terjedelmű írásoknak más a struktúrája, mások a súly-, vagy ha úgy tetszik, a sarokpontjai az adott könyvről szóló kritikának. Annyiban természetesen igaza van a fentebb megidézett illetőnek, hogy minél hosszabb egy kritikai jellegű szöveg, annál inkább tolódik el annak mélysége afelé, amit hagyományos értelembe vett (vagy bölcseleti jellegű) kritikának tekintünk. Részben ezért is hoztam létre a hagyományos könyvkritika kategóriát itt az Egy olvasó naplója blogon.
Ugyanakkor, mivel egy blog számtalan bejegyzéstípusnak, -formátumnak képes helyet adni, én pedig Mivel nem minden általam olvasott szépirodalmi alkotás esetében kívánok mélyen belemászni az adott szöveg mélyebb (akár rejtett) bugyraiba, viszon más megfontolásokból mégiscsak szeretnék valamilyen formában írni az adott könyvről, így született meg ez a Csak röviden kategória, amely inkább csak futólag, skiccszetűen felvázolt reflexiókat tartalmaz.
_____________
(*2012 és 2015 között rendszeresen publikáltam az egykori Népszabadság szombati kritikarovatában
**2010 és 2019 között a magyar nyelven megjelenő legjelentősebb irodalmi folyóiratok szinte mindegyikében publikáltam kritikát vagy tanulmányt)