Alig pár napja tart szeptember, de úgy tűnik ez a hónap megint csak a jó, jó, de nem igazán ezt kerestem típusú könyves kalandok hónapja lesz. Egy olvasó naplója blog könyvlista, avagy milyen könyvekkel kerültem kapcsolatba ebben a hónapban, 2024 szeptemberében. Êrtelemszerűen a bejegyzés folyamatosan frissül a hónap végéig.
Lindsay Porter: Popular Rumour in Revolutionary Paris, 1792-1794 ( Palgrave Macmillan, 2017)
Az Egy olvasó naplója blog tartalmát illetően eleddig ez nem tűnt okvetlenül megosztandó információnak, de a legutóbbi Tour de France véget értével alaposan átstrukturáltam az angol nyelvű PelotonTales oldalamat és az ahhoz tartozó „csatolt részeket”. Így aztán új lendületet kapva, már most 2024 őszén, még az októberi hivatalos útvonalkihirdetés előtt azt keresem, milyen tartalmakkal szolgálhatok a jövő évi Tour de France úttvonallal kapcsolatban már most. Míg a lassan csordogáló-csepegő előzetes információkról és pletykákról, szóbeszédekről szóló bejegyzést igyekeztem/igyekszem a keresőkben lehető legjobban pozicionálni, eszembe jutott, hogy néha bele-bele szoktam kapni a pletyka kulturális és kultúrtörténeti vetületeiről szóló olvasmányokba. Ráadásul mivel a jövő évi Tour de France-hoz választott kiegészítő történelmi-kultúrtörténeti tartalomgyártás terén vissza kívánok térni a francia forradalom körüli időkre (a Vendée-vel kapcsolatban szerzett olvasási tapasztalataimat nem szeretném veszni hagyni, és úgy tűnik, két kimaradt év után végre újra arra vidékre is ellátogat a verseny), így kézenfekvőnek tűnt egy a két témát ötvöző könyvbe belepillantani.
Maga a téma egy fokkal talán szárazabb volt, mint amilyenre most igényem lett volna, ugyanakkor a hivatkozások között rengeteg izgalmasan hangzó új címre bukkantam, úgyhogy ha másért számomra nem feltétlenül, de ezért mindenképp megérte egy kora estét e könyv átlapozására szánni.
Bernhard Cornwell:The Last Kingdom
Köszönje meg mindenki Ewan Mitchellnek, és nem kevésvé Phia Sabannak (azaz Aemondnak és Helaenának a Sárkányok hazából), na jó, egy kicsit a Shardlake sorozatnak is, ahogyan elviccelődtem azon, hogy ugyanazokat az épületeket használták az etyeki stúdióban a két eltérő korban játszódó sorozat forgatásakor, hogy két év kihagyás után folytatom Az utolsó királyság megtekintését. Két éve sem volt vele semmi gondom, csak úgy áltam hozzá, hogy ez a történelmi időszak nem igazán az én világom.
Most azonban, főleg az új évad első epizódjában látott egy-két jelenet miatt másként talált be, és mivel sosem elég az egymással párhuzamosan futó hosszú távú projekjeim mennyisége (igen ez szarkazmus volt), belevágtam a könysorozat olvasásába is.
Nicholas Barton: The Lost Rivers of London (Historical Publications 1962)
Tudtad, bogy a Fleet Streetet a Fleet folyóról nevezték el? Ja, hogy amikor arra jártál legutóbb, nem láttál ott semmiféle folyót? Hát ez az!
A téma érdekesen hangzik, gondoltam a London bloghoz is találok benne felhasználható anyagot. Végeredményben ezt a könyvet is a bevezetőmben említett jó, jó, de nem az igazi kategoriába sorolom. Felszínesen átfutni, bele-belekapni egy -egy bekezdésbe teljesen rendben volt.