- Akadt például egy másik szerkesztő egy másik helyen, aki többször is szükségét érezte elmagyarázni nekem, hogy mivel doktorálok, egészen biztosan nem érthetek a keresőoptimalizációhoz, sőt, egészen biztos volt benne, hogy még csak soha nem is hallottam ilyesmiről. Hogy két kattintással kideríthette volna, hogy saját jól működő online projektjeim vannak, már meghaladta szakmai információszerzési igényszintjét.
Aztán ott volt az az abszurd szituáció, mikor mások azt akarták „megértetni” velem, hogy mivel doktorálok, kizárt, hogy saját cégem legyen, ez egészen biztosan valami szánalmas kamaszlányos fantázia, amellyel, saját lúzerségemet (nevezetesen azt, hogy doktorálok), próbálom rejtegetni, és saját érdekemben jobban tenném, ha felhagynék ezzel a nevetséges önámítással és iparkodnék valami rendes munkát találni. Az sem hatott volna sokkal abszurdabban, ha azt próbálták volna bemagyarázni nekem, hogy nincs meg egyik lábam vagy karom, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan megvan minden végtagom
Márpedig voltak cégeim (most éppen csak egy van), és az irodalommal, könyvekkel vagy más kulturális termékkel kapcsolatos ötleteimet mindig is az általuk adott piaci keretek között kívántam megvalósítani. Egy bölcsészdoktori cím is ebben az összefüggésben tűnt elsőre jó ötletnek, lám ilyen formában és szinten is értek ahhoz, amivel nap mint nap foglalkozom.
Hogy aztán épp emberek azon csoportja, az a közeg, amelybe be kívántam fektetni, értelmezte radikálisan másként a törekvéseimet, sőt akarta saját szűklátókörű (vagy rosszindulatú?) magyarázatát ráerőltetni nem csak saját önértelmezésemre, hanem a kézzelfogható, tényszerű valóságra, rántott bele olyan mentális-pszichés örvénybe, amelyből ha nem szabadítom ki magam az utolsó pillanatban, az életembe került volna.[↩]