Néhány praktikus megjegyzés a blog használatához

Ha a blog szerzője is folyton. valahogy akaratlanul is másként viselkedik ¹ , mint ahogy “szokás,” vagy “normális” (v. ö.: “miért vagy mindig olyan izé?” és “miért nem tudsz soha normálisan viselkedni, mint a többi ember?”), akkor nem árt a blog működése kapcsán is egy-két apróságot tisztázni.

Egyes szám harmadik személy

A blogon gyakran előfordul, hogy egyes háttérszövegekben, kiegészítő jellegű bejegyzésekben, vagy például a blog kategóriának és címkéinek leírásában egyes szám harmadik személyben írok magamról.

Ennek végtelenül egyszerű praktikus okai vannak. A “Pethő Anita” szókapcsolat a blog egyik alapvető kulcskifejezése, elvégre az Egy olvasó naplója Pethő Anita blogja, értelemszerűen az érdeklődők pedig (remélhetőleg minel nagyobb számban) a “Pethő Anita blogja” , “Pethő Anita kritikája”, “Pethő Anita írása”, Pethő Anita véleménye” és hasonló szókapcsolatokat használva keresnek rá az online projektjeimre, nem pedig az “en kritikám”, “én blogom”, “én véleményen” szókapcsolatokkal. Ha mindig csak “én”-t, “enyém”-et, “engem’-ée írnek, ki tudhatná, hogy Pethő Anita az a bizonyos én.

Szándékoltan kevert nyelvű szóhasználat

A blogon rengeteg eredetileg angol nyelven született kulturális termékről esik szó. Regényekről, fimekről és televiziós műsorokról egyaránt. Mivel jó néhány éve ezeket a kulturális terméket eredeti nyelven fogyasztom (s ugyanez a helyzet a német nyelvű alkotásokkal is), igencsak minimális figyelmet fordítva arra, hogy magyar nyelven elérhető-e az adott termék, így sok esetben eredeti címükkel utalok rájuk (amúgy sem kívánok sokat foglalkozni az időnként borzalmas magyar címadási rutinnal).

Másrészről a híres történelmi személyek neveit a magyar helyesírási hagyomány szerint elvileg magyarositani kellene. Ezt a szokást, ha nem fikciós könyv (vagy más médiumtípusba tartozó kulturális termék) az írásom témája, rendszerint követem is (bár kétségtelenül megképződik a kérdés, hogy mitől kezdve híres és/vagy fontos annyira egy külföldi történelmi egyéniség, vagy milyen más szabály alapjan dől el, hogy kinek jár az átirás? Avagy miért van az, hogy Thomas Moore-ból Morus Tamás lesz, de Thomas Cromwell marad Thomas Cromwell?).

Ugyanakkor egy fikciós történetben egy történelmi személyiség nem feltétlenül történelmi jelentőségében mutatkozik meg, s nem ritka az sem, hogy valamilyen becenéven szerepel mindvégig az adott történetben. Mivel elég sok történelmi sorozat epizódösszefoglalóban köszörülődött ez a probléma, és próbáltam az átírosdit ugyanúgy, mint annak teljes ignorálását, tudom jól, hogy egyik sem működik igazán.

Így aztán az utóbbi időben tudatosan alkalmaztam az ahogy esik úgy huppanik módszert, néha ugyanazon szövegen belül variálva a lehetősegeket.

Soha nem írok szerzői felkérésre

A legtöbb szerzői megkeresés -annak ellenére, hogy rendszeresen hangot adok annak, hogy nem írok könyvekről szerzői felkérésre, azzal kezdődik, hogy mivel kedves lánynak látszom, szeretnék, ha írnék a könyvükről.

Ez a fajta manipulatív taktika az egyik legalattomosabb szexista viselkedés, amivel szellemi tevékenységet végző nő találkozhat, hiszen semmibe veszi a tudását, nem ismeri el integritását, és olyan intellektuálisan súlytalan lénynek tekinti, akinek véleményét néhány kéretlen bizalmaskodó megjegyzéssel manipulálni lehet.

Sem a bizalmaskodó hozzáállású, sem pedig azzal a taktikával közelítők felkérését nem vagyok hajlandó elfogadn, akik azt akarják bemagyarázni nekem, hogy egy olyan könyvről, amely évek alatt sem ért el száz eladtott példányt, végeredményben nekem érne meg a több ezres tábort elérő felületemen csupán naiv lelkesedésből írnom.

S hogy korrektek legyünk, legkézenfekvőbb, hogy senki személyes szerzői megkeresése nem írok a könyvéről sem jót, sem semmi mást sem.

Lábjegyzetek

Szintén a nézőnaplós bejegyzések egyik hozadéka, hiszen azok lényege, hogy utólagosan a lábjegyzetekbe fűzöm bele, ha az adott törtenelmi szituációval kapcsolatban olvastam valamilyen könyvet, és érdemesnek találom azt megemlíteni .

Vagyis  egy bejegyzés születhetett ugyan 2019-ben vagy 2020-ban, könnyen előfordul, hogy lábjegyzetbe később is szúrok hozzáfűznivalókat.

De ez máskülönben is hasznos megoldás, ha a blog egyik célja, hogy azt mutassa, hogy bár látszólag néha egymástól nagyon is  távol eső témákkal foglalkozom (gondolom, ilyennek tekintik sokan az irodalom és az orszagúti kerékpársport, viszonyát), belülről, azén nézőpontomból ezek logikus egységet alkotnak.

Amúgy is, a lényegi mondanivalót értelemszerűen nem, de apróságokat tekintve  – pl ha az örök kiírthatatlan félregépelések közül veszek észre, vagy ha egy új kulcskifejezést vezetek be és igyekszem minél jobban beleágyazni a blog szövet/gébe – időről-időre előforduklhat, hogy változtatok egy bejegyzésen.