Nemrégiben újraolvastam – nem először és minden bizonnyal nem is utoljára teszem, de erről majd később más formában többet – Mary Beacock Fryer Allan MacLeanről szóló életrajzi könyvét, melyben egy fél mondat erejéig említették George Washington kémhálózatát. Tudtam róla, hogy létezik erről egy négy évadot megélt (2014-2017) tévésorozat, de valahogy mindig bizalmatlan voltam vele szemben. Szokásom szerint tartottam tőle, hogy valamiféle bárgyú melodráma. Vagy hogy túlságosan kilóg a 21. századi lóláb az élethelyzetekből és a karakterek viselkedéséből.
Mindenesetre gyorsan végigfutottam az imdb-n a karakterek nevein, hátha Allané is felbukkan. Őt nem találtam, viszont belefutottam Tryon kormányzóba (nem meglepő Észak-Karolina után New Yorkban lett kormányzó) és a híres-neves Benedict Arnoldba, akiről csak annyit tudtam előzetesen, hogy az árulók árulója, de ahogyan Brianna mondja az Outlanderben sokan félreértik őt. Persze, ha már az imdb-n jártam, ránéztem a színészek neveire is. Burn Gorman és Angus McFadyen neve volt elsőre ismerős.
Így vágtam tehát neki a sorozatnak.
1776-ban járunk Long Islanden, egy fiatal földműves örül annak, hogy a gyermeke járni tanul. Asszonyka épp tereget, a fekete bőrű munkások (feltehetőleg rabszolgák, de majd biztos kiderül a jogállásuk) ügyködnek a háttérben. Rusztikus idill, amit csupán az egyik ajtón sietve távozó, csak félig felöltözött vörös kabátos brit katona zavar meg: merthogy kis családunkhoz van beszállásolva és szeleburdi mamlasz módjára késve rohan a munkába. Asszonykának nem tetszik, hogy van egy ilyen lakójuk, férj nyugtatja, hogy ha ennyivel megússzák a háborúsdit, akkor az már kész nyereség. Ha minden igaz, épp az lesz a sorozatnak a lényege, hogy ennyivel nem fogják majd megúszni.
Következő jelenet egy csata utáni tájkép, ahol egyetlen egy fickó szurkálja a földön fekvőket, így bizonyosodva meg afelől, hogy biztosan halottak. Ez egy skótokból álló irreguláris alakulat, lojalisták, Queen’s Ragers az elnevezésük, a vezérüket játssza Angus McFadyen. Az embereivel meg is beszélik, hogy tapasztalatlan kölköket mészároltak le, mert ezt kapták feladatként. Ám nem mindenki halt meg, egy kék szemű, szőke srác (nagyon főhős-gyanús külső) életben van és ahelyett hogy kapná, ő adja a kegyelemdöfést. Gyorsan át is öltözik, és úgy tesz, mintha ő lenne a bökdöső, majdnem sikerül is meglépnie, ám a bandavezérnek valami gyanús, úgyhogy utánalő. El is találja, de ettől a srácnak még sikerül elszöknie és jelentést tennie. Csapdába csalták a fiatal felkelőket, mert feltehetőleg kém van a seregben.
Ha a britek így harcolnak, hát nekik is ezt kellene csinálni, létre kellene hozni egy kémszervezetet – érvel a fiatal srác, de a felettese egyenlőre elveti az ötletet.
Szóval a fiatal földműves srác még csak most lesz majd kém. S itt van egy másik jellegzetes történetépítő elem is: egészen biztosra veszem, hogy a fiatal tisztnek (Szőke Főhősnek), mikor majd döntenie kell, hogy szó nélkül engedelmeskedik-e vagy a magasabb rendű erkölcsi indíttatásból, a közjó érdekében áthágja-e ezt a korlátot, az utóbbi mellett fog dönteni. Ha nem így lenne, miről is szólna a történet.
A főcímben animált árnyrajzok modern, mégis klasszikus környezetbe illeszkedő zenével. Tetszik.
Farmerünk káposztái megférgesedtek. Nem jó jel. Megy is a kocsmába, de nem bánatában inni, hanem egy adóssága felét rendezni a kocsmáros felé. Elsőre azt gondolnám, hogy sógorok, ugyanis a mód, ahogyan a kocsmárosné meghívja a földművest és családját ebédre, s amit a férje elvet, inkább utal egy olyan előtörténetre, hogy a kocsmáros nincs jóban kocsmárosné családjával, utóbbi viszont szeretne mégis normális kapcsolatot velük. Sokat nem mélázhatunk ezen, mert hamar balhé tör ki a kocsmában, egy pasas egy Martha Washingtonról szóló alpári szöveget olvas fel hangosan az ott iszogató brit katonáknak, kocsmárosunk meg úgy gondolja, hogy ezt azért mégsem kellene. A jelenetben a legérdekesebb egy a közegből kissé kilógó nagy gülüszemű fickó, aki meglehetősen riasztó módon stíröli kocsmárosnét.
Végre felbukkan Burn Gorman is, ő – mármint az általa játszott karakter – az itt állomásozó britek vezetője. Őrnagy. Elsőre igencsak ellentmondásos fickónak tűnik, mivel a templomban van az irodája és a lovait is ott tartja, másrészt nagyon kimért, kissé kenetteljes, folyamatosan idézetekkel dobálózik. Tipikusan olyasvalaki, aki nagyon szeretne ügyelni a brit gentlemanség látszatára, és nem riad vissza olyan határozott döntésektől sem, minthogy a balhézó századost hadbíróság elé kívánja állíttatni – odahaza, Angliában. Közben a helyi illetékes elvtárs is megérkezik, hoppácska, ő földművesünk apukája és elmeséli, mi is a helyzet fiacskája és a kocsmárosné között: korábban jegyesek voltak de aztán mindketten mást választottak. Abrahamot (így hívják a földművesünket) szülői közbenjárásra elengedik, a kocsmárost, aki egyénként választott kongresszusi küldött, viszont nem. Egy későbbi jelenetben látjuk, hogy kalodában van zárva, így kéri meg szerelmi riválisát, hogy vigyázzon kocsmárosnéra.
Azt két jelenetből levesszük, hogy apuka igencsak toxikus figura, a fiát játszó Jamie Bellnek pedig van egy istentelen jó félbehagyott mozdulata, ami révén még inkább tudatosulhat a nézőkben az apa-fiú viszony lényege. S hogy miért nem említett Jamie Bell nevét elsőre az ismert színészek között? Hát mert csak félúton esett le, hogy honnan is ismerős a neve: a kis Billy Elliot íme felnőtt. És eddig, az első néhány jelenet alapján úgy tűnik, színészi értelemben is sokat érett.
Abraham az éjszaka leple alatt leszüreteli a káposztát és elhajózik vele, nekem nem esik le elsőre, hogy feketepiaci tevékenységre adta a fejét, de szerencsére a következő jelenetek segítik tisztázni ezt. Összefut egy régi haverjával, egy bizonyos Caleb Brewsterrel, aki tuti, hogy kém, mert túlságosan feltűnő (mármint nekünk, nézőknek), hogy arról érdeklődik, odahaza (helyi fiú ő is), a városkában hány katona van elszállásolva meg ilyesmi.
Abrahamot visszaúton a patrióták kapják el, és hogyhogy nem épp Szőke Főhősünkhöz viszi. Milyen kicsi a világ, ezek is jól ismerik egymást. Földművesünk az Istennek sem akarja kiadni a srácnak a nevét, akivel tegnap találkozott, Szőke Főhős a komoly álca mögött ezen csak mosolyog. Mibe, hogy ez csak próba volt. A tiszt amúgy el is árulja elképzeléseit a kémhálózatról, Abraham (még) nem megy bele. Barátja így is elengedi. Viszont mivel egy nappal tovább maradt távol az otthontól, így érdemes bevallani, hogy csempészett, apuci majd úgyis kihúzza. Akad azonban egy bökkenő, nevezetesen, hogy míg távol volt, a balhés századost megölték. Abraham az egyik gyanúsított, persze csak addig, míg apja ebből is ki nem húzza.
Abraham, vagyis nevezzük innentől Abe-nek, elmeséli kalandjait a gyerekkori pajtásokkal a kocsmárosnénak (innentől Anna). Azt is elmondja, hogy be akarták szervezni, de ő ellenállt. Anna nem is érti miért, hisz mi vesztenivalójuk lehet még. Főleg neki, aki egy nagy házban lakik, ahol az előző százados volt elszállásolva és most az új százados is ott kíván lakni. Mármint a gülüszemű fickó, Simcoe, aki nagyon félelmetes módon jelzi kocsmárosnénknak, hogy egy védtelen asszonynak védelemre van szüksége.
Említettem már, hogy amennyire rémisztő (mármint horrorfilmes értelemben) a tekintete, annyira röhejes a magas hangja? Egyelőre nem tudok mit kezdeni ezzel a karakterrel.
Este Abe együtt vacsorázik apjával és az őrnaggyal. Jogról, rendről és ilyesmiről filozofálnak – megint egy adalék az őrnagy jelleméhez -, meg arról, hogy Abe-et látványosan, de nem túl súlyosan meg kellene büntetni, vagy valami hasonló Végül is arra jutnak, hogy nyilvánosan hűségesküt kellene tennie a királynak. Szuper, az pont jó lesz fedősztorinak, ha kémnek állna. Amúgy nem értem egészen a szituációt, miért is kellene Abe-nek név szerint ismernie állítólagos támadóit (merthogy a látszat kedvéért majdnem megskalpolta magát), mindenesetre kamuneveket mond, amire az apja fel is figyel, de nem szól semmit.
Abe úgy tesz, mintha hazamenne, helyette azonban felmegy az őrnagy szobájába és talál egy üzentet amit egy kódóolvasó táblácskával meg is fejt. Ez lehet a megoldás, hogyan szabaduljanak meg a fura tekintetű századostól, Annának a fehérnemű aggatásával kellene valahogy üzeneteket küldeni arrafelé, amerre lesz, aki Szőke Főhős számára továbbítja.
Na mondtam én, hogy Caleb is kém és hogy az egy próba volt, hogy Abe nem adta ki a nevét. Egyenesen Bennek dolgozik. Az elkapott információ segítségével egyébként csapdába fogják csalni a Simcoe által vezetett egységet. Amelyet azért küldtek Connecticutba, mert Rogers, a bandavezér nem volt hajlandó a feladatot elvállalni. Ezt epizód közben egy New York-i jelenetben tudjuk meg, ahol egy bizonyos André őrnagy akarja rávenni a skótot, hogy végezzen el egy rutinfeladatot. Az őrnagy, akit nem Tom Hiddleston, hanem “ikertestvére”, JJ Feild játszik (tessék körbenézni a témában a neten, sokan foglalkoznak az ő hasonlatosságukkal),a brit kémhálózat egy magas rangú tisztje, van neki egy beszervezett patrióta embere (csak nem az a tiszt, aki nem akarta Bennek engedni, hogy kémeket szervezzen be?) , de nem bízik benne, így jobb lenne, ha ravasz rókák mennének arra a helyre, ahova az informátor irányította a briteket. Rogersnek, akinek feltehetőleg a múltkori akció könnyű mivoltja és a tapasztalatlan fiatalok lemészárlása sem tetszett már, ez túl könnyű feladat. Így bízzák végül is Simcoe-ékra, egy reguláris egységre a hely felderítését. André őrnagyról amúgy érdemes tudni, hogy van egy hajtincse, olyan Star Warsos módon kilógó, fonott valami (s nem olyan, mint Ridley Scott híres párbajhősös filmjében Harvey Keitelnek), és egész megjelenése sokkal nagyvilágibb, fesztelenebb, úriasabb, mint a kis kisvárosi elszállásolt őrnagynak.
És így fut bele a százados és egysége a csapdába, miközben Abe leteszi nyilvános hűségesküjét. Csakhogy Ben az utolsó pillanatban úgy dönt, nem ölik meg Gülüszeműt. Szőke Főhős amúgy ajándékba ott hagyja a múltkori ruhacserekor magával vitt satyót. Hogy tudjuk, ki járt itt és kinek köszönhető, hogy a vöröskabátos egységet csapdába csalták. Abe-nek pedig szemébe mondja apja, hogy mivel valami ismeretlen dologban sántikál (toxikus szülők esetében gyakori a kóros bizalomhiány), többet nem fogja kihúzni a bajból.
Szerintem, ha tényleg magára hagyná a fiát, az Abe-nek áldás lenne.