Pethő Anita hagyományos folyóirati jellegű kritikái
A túlságosan kiművelt beszédű szolgálólány meséje (Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei)
Alapvetően a legtöbb esetben praktikus választásnak tűnik egy valós történelmi eseménysort egy olyan egyes szám első személyű narrátorral elmondatni, aki a központi szereplőket közelről, elsősorban privát oldalukról ismeri. A múlt későbbiekre nézve meghatározó jelentőségű eseményeit amúgy is tekinthetjük egyes emberek meglehetősen személyes jellegű döntései kusza halmazának is, s ennek érzékletes ábrázolására sokkal inkább alkalmas a […]
Leamortizált lehetőségek tárháza (Jessie Burton: The House of Fortune)
Az elmúlt bő egy évtized alatt volt szerencsém több olyan 17. századi németalföldi közegben játszódó regényt olvasni, melynek történetszövésében mindig van egy pillanat, mikor arcul csap a kíméletlen társadalmi realitás. Hiszen eljátszhatunk a gondolattal, hogy Griet Vermeer mellett marad segédként, sőt, tanítványként (Tracy Chevalier: Girl with a Pearl Earring), de a realitás az, hogy előbb-utóbb […]
Egy aláírás ára (Robert Harris: Act of Oblivion)
Végigtekintve a rendelkezésünkre álló valós történelmi forrásokon, könnyen belátható, miért is kiváló fikciós alapanyag az I. Károly király halálos ítéletét aláíró férfiak, különösképpen a két Amerikába menekült királygyilkos sorsa. A kiváló dokumentáltság ellenére is marad azonban elég mozgástere egy regényírónak, főként, ha annak is ügyesen találja meg a módját, hogy ebbe a világba egy kitalált […]
Különállóságunk által egybeolvadva (Nagy Hajnal Csilla: Hét)
Történetek egy-egy közös karakter által egymásba fonódó láncolatát megalkotni régóta ismert elbeszélői mód, mely során az emberi élet kapcsolatainak véletlensége, ugyanakkor szükségszerű egymásba kuszálódása egyaránt fontos szerepet kap. Nagy Hajnal Csilla is ehhez a módszerhez fordult Hét című regényében (vagy r_g__ny-énben), ám fonákjáról ábrázolva a jelenséget. A Hét, ahogyan talán nem feltétlenül gondolunk rá annak […]
A rutintalanság harmóniátlansága (Pintér Tibor: A harmónia tébolya)
Jelenkori (késő 20. vagy 21. századi) nyomozó és múltbeli megoldatlan eset kettőse gyakorta használt formátuma a történelmi fikciónak, különösen azoknak, amelyek a krimi műfajával játszadoznak. Sőt, ha a jelenséghez úgy közelítünk, hogy a történelmi regényt, mint olyant nem műfajként kezeljük, így aztán szükségünk van egy zsánerhez, amelynek formai keretei közé azt a bizonyos múltban játszódó […]
Irodalomelméleti nyomozás a főszereplő után (Milbacher Róbert:Léleknyavalyák)
Elsősorban a múlt fikciós reprezentációjának lehetőségeivel foglalkozó irodalmárként számtalan variációját tapasztaltam már meg annak, hogy egy adott alkotás olvasása (vagy megtekintése) közben miért járok, vagy épp szándékosan nem járok annak utána, hogy valós történelmi személyekről és/vagy szituációkról szól-e a történet, valamint hogy a fikció mennyiben tér el attól a múltbeli eseménysortól, amely inspirálta. Akadnak olyan […]
Öngól (Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs)
A magyar foci nem sport, hanem vallás, a nézők pedig nem egyszerűen a sportszerető közönséget, hanem beavatottak és beavatandók közösségét alkotják. Legalábbis ezt sugallja Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs című kötetének sok szempontból zárt világa. Ez ugyanis nem a tévében világbajnokságot, európai kupadöntőket vagy csupán hétvégi olasz, spanyol vagy német bajnokikat néző, a labdarúgás, mint […]
Hát ez tényleg durva (Timur Vermes: Nézd ki van itt)
Mondhatnánk, régi trükk egy fikciós alkotásban más korokban élt (ismert) embereket feltámasztani – példának okáért már Mikszáth Kálmán is élt vele – , ami által más fénytörésben látjuk meg saját korunk jellegzetességeit és visszásságait. Timur Vermes azonban gondolt egy merészet, és nem akárkit, hanem egyenesen Adolf Hitlert támasztotta fel Nézd, ki van itt című könyvében. […]
Ének a hajdanvaló költőről (Kovács András Ferenc:York napsütése zengő tombolás)
Születés és elmúlás egyaránt kiemelt szerepet játszik Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című művében. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy egy alkalmi költemény révén François Villon Ének a hajdanvaló hölgyekről című verse is megidéződik a könyv lapjain. Az egy kötetté fűzött versek alkotta kontextus által azonban kitűnik, hogy egy egészen speciálisan emberi, nevezetesen […]