Különös helyszín egybeesések #1

Ha elég sok, az Egyesült Királyságban,  forgatott filmet és sorozatot nézel, előbb-utóbb szinte minden második jelenetben valahogy otthon érzed magad, hiszen rengeteg külső valódi helyszínt használnak, s bár választék van bőven a különféle várakból, kastélyokból, udvarházakból, a helyszínfelelősök előszeretettel választabak néhány jól bejáratott lokáció közül.

Bár valószínűleg kicsi a közös halmaza a két sorozat nézőinek (igaz, mindkettő Netflix, szóval lehet, hogy mégis nagyobb, mint elsőre gondolhatnánk), a Bridgerton negyedik évadának nézői Benedict „My Cottage”-ének egyes belső tereiben könnyedén egy másik történet (The Gentlemen) egyik ikonikus jelenetének.

Itt olvassák fel ugyanis az elhunyt herceg végrendeletét, ami után Freddy, az elsőszülött látványosan kiborul, hogy minden évszázados szokás ellenére nem ő, hanem öccse örökli a rangot. Az egész jelenetsor szenzációsan röhejes, Daniel Ings komikusi időzítése kifogástalan, a lassított felvételek és a 18. századi operára hajazó zene összhatása pedig még egyet dob az egészen. Engem ezzel a jelenettel vett meg a sorozat, minden más további kultikus jelenet már csak jóleső ráadás volt.

Viszont most, hogy leírtam ezeket a szavakat, hogy

herceg, végrendelet, elsőszülöttség,

megfordult a fejemben, hogy aki nem tudja, miről szól a The Gentlemen, ezek alapján könnyedén gondolhatja úgy, hogy mégicsak valami bugyuta bridgetonoskodás-féleség.

Pedig ebből a szemszögből a két történet világa és világnézete nem is állhatna távolabb egymástól.

A Bridgeton jellegzetesen amerikai (US) törtenelmi románc termék, ahol egyik szinte már-már kötelező elem, hogy mindenkinek nemesi ragja kell hogy legyen, mert a sosemvolt múlt idealizálása (bezzeg amikor még mindenki elegáns, szép beszédű, modell kinézetű, és racionálisan értelmezhetetlen mértékben gazdag volt, és mindenkinek csak a legközelebbi bálon járt az esze, azok voltak a szép idők, stb) ¹ ezzel együt működhet csak igazán.

Míg Guy Ritchie sorozata, a maga modern extremitásaival együttvéve is tökéletesen illeszkedik a jellegzetes brit társadalmi szatírák több száz éves hagyományába. Ja, ja, vannak itt ezek az arisztokratáink, de hát szinte mind debil, egyik-másik még náciszimpatizáns is (visszatérő motívum Oswald Mosley politikai aktivitása óta, lsd még a Wooster&Jeeves sorozat egyik-másik, Berti Woostertél is idiotább arisztokratáját; de ha komolyabb fikcios reprezentációt keresel a témában, akkor természetesen Peaky Blinders 5. és 6.  évad a befutó) ², de hát magukon kívül nagyon másban már nem tudnak kárt tenni,  többségüknek se gazdasági erejük, se politikai hatalmuk hozzá. Ami miatt érdekesek tudnak lenni egy összetettebb és realistább társadalomábrázolással bíró, fikciós történetben, hogy indikátorként működnek, miként is viselkedik a többi karakter velük szemben.

Visszatérve a heyszínre, a hely neve, ahol a forgatás mindkét esetben zajlott,

Loseley House.

1. ez a felszínes és infantilis múltértelmezés, vagyis pontosabban  múltelképzelés sok minden más mellett azért is káros, mert visszahat arra is, ahogyan az ezeken a bugyuta románcokon szocializálódott olvasók Jane Austen és korabeli más írónők műveit (félre)értelmezik. Elég csak arra gondolni, hogy Austen szereplői baromira nem a felső arisztokráciából, hanem a vidéki kis- és középbirtokos rétegből érkeztek, akiknek társadalmi kapcsolataik is javarészt hasonló földbirtokosokból, vidéki papokból, jómódú kereskedőkből vagy középszintű katonatisztekből állnak. De erről a témáról majd más helyen máskor, jóval hosszabban kifejtve.[↩]
2. érdekesség, az európai arisztokrácia vonzalma a szélsőjobboldali ideológiákhoz, mint egyre elhasználódóbb klisé felbukkan az Industry 4. évadában is[↩]